Unalmas csütörtök?

Kata egy apró dolgot kifelejtett a szülinapi események sorából. Csütörtökön felrobbant a sütő.

Kedden és csütörtökön takarító nő jön a házhoz, reggel nyolctól este hatig dolgozik, kicsit a gyerekekre is vigyáz, ha megkérjük, vagy  adott esetben a csirkét figyelte a sütőben, amíg mi elmentünk a parkba a három gyerekkel. Vittük a kis biciklit, az ikreket a babakocsiban, voltunk pékségben, hintázunk, énekeltünk, az ikrek elfáradtak. Kata hamarabb hazament velük. Nem sokkal később én is hazaértem az idősebb kisfiúval. Becsengettünk, nyílt az ajtó.
Anyuka: Felrobbant a sütő, ne engedd be a gyereket a konyhába, veszélyes. A Kata is fent van az ikerekkel az emeleten. Menjetek fel - mindeközben telefonált. Én meg azt hittem rosszul hallok vagy értek angolul. Még hogy felrobbant a sütő! De tényleg megtörtént...
Kata már túl volt az első sokkon, az ikrek szépen játszottak a szobában, csatlakozunk hozzájuk mi is.
Megtudtam, hogy a csirke sértetlen, csak az a baj, hogy az üvegszilánkok mindenfelé szétrepültek, beterítették a földet. Szerencse, hogy nem voltunk otthon. Kicsin múlt pedig, mert indulás előtt az egyik iker ok nélkül kapott egy pofont a bátyjától, aki ha nem kér bocsánatot, akkor büntetésből otthon marad. Rá nem jellemző módon kétszer is bocsánatot kért.
Az anyuka miután utána olvasott, hogy milyen gyakran történik másokkal ilyesmi, megnyugodott, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek. Sőt mi több, a mikró és a mosógép ajtaja is felrobbanhat. Mi ettől nem lettünk nyugodtabbak, emlékszem az elkövetkezendő pár napban a másik sütőt olyan  messziről nyitottam ki, amennyire csak tudtam.
Ami még érdekes hogy a robbanás pillanatában az anyuka és a takarítónő is a konyhában voltak, nem messze a sütőtől és egy karcolás sem esett rajtuk. No meg az ebéd is sértetlenül kisült.
Azért mégiscsak a Kata szülinapja volt! :)

  A csütörtök reggeli meglepi a fürdőszobában nagyon jól esett. A tükör alatti kis polcon egy ajándékcsomag, mellette pedig egy Good Morning Birthday Girl-feliratú kártya. Dél előtt együtt játszottunk a három gyerekkel, és akkor kaptam meg az egyik legcukibb szülinapi ajándékot, ami valaha…az ikrek közül a kisfiú odamászott hozzám, jelentőségteljesen mondott valamit babanyelven, majd megölelt. Mindig édes és mosolygós, de ilyet még nem nagyon tett.Hogy mit mondott?...Boldog szülinapot…talán ezt. 

  Dél után, mivel minden gyerek aludt, és a takarítónő is otthon volt, gondoltuk, ez egyszer kimehetnénk egy kávéra. Kb fél órát voltunk kint a Costa-ban, majd hazafelé ki jött velünk szembe? Hát nem az anyuka? Egy pillanatra maga is meglepődött: -Hang on a minute...Where are the kids? –de aztán mosolyogva felajánlotta, hogy hazavisz minket. Aznap délután még volt egy playdate-ünk, 3 gyerekkel, azaz így 6-tal…J

 Este elmentünk a már sokat emlegetett Five Bells-be vacsizni. Az idő kellemes volt, a vacsora beefburger… Eszter nagyon édes kis ajándékcsomagot állított össze. Elég az hozzá, hogy minden nagyon személyes, mindhez fűződik valami kis emlék, valami történet, és majd, ha rájuk nézek, eszembe fogják juttatni életem egyik legszebb nyarát. Az egyik apróság például egy személyre szóló kis cookbook, amiben a közös receptjeinket fogom lejegyezni, ugyanis itt rengeteget főztünk-nem csak a kicsiknek, de magunknak is… Aznap este felemlegettük a sok szép emléket, elbúcsúztunk a nyarunktól, ami olyan hamar eltelt, hogy észre sem vettem, és ma már szeptember van.

Szokások

Nagyon következetesnek kell lennünk, mert a gyerekek szinte egyik pillanatról a másikra képesek rossz szokásokat felvenni. Például a kislány a hét első felében hangosan üvöltött ha beraktuk az ágyba aludni. Hétfő reggel kezdődött a dolog és utána se hétfő se kedd délben nem volt hajlandó aludni. Szerdától egy mesére szokott rá, de úgy, hogy egymás után akár ötször is megnézné. És ha ezt mi még hagynánk is, akkor szép kis "couch potato"-vá cseperedne. A kisebb fiú tegnap este, lefekvés után sírdogált több tejért, ezt ma is megcsinálta. Remélem holnapra elfejti.

Vannak viszont jó dolgok is amire rászoknak. Az ikrek gyorsan tanulnak, napról napra egyre többet tudnak, egyre szórakoztatóbbak.  A bátyjukat Nyúl Péterre szoktattuk rá. A lefekvés előtti program mindig az első mese elolvasása a nagy Nyúl Péter mesekönyvből. Körülbelül a háromnegyedénél alszik el, úgyhogy még csak a történet elejét tudom fejből.

Nekünk is kialakultak a szokásaink. Megszoktuk, hogy délelőtt egyikünk kiviszi az ikreket, a másikunk pedig játszik a tesójukkal. Ma Kata vitte el az ikreket a parkba, tehát én maradtam. Duplóztunk, illetve én csak a megfigyelő voltam. Egy autó készült, nagy igyekezettel. A probléma eleinte az volt, hogy az autó egy magas oszlopból állt, éppen ezért nem bírt megállni, folyton csak eldőlt. Egy óra elteltével, az ötödik vagy hatodik modell viszont már tökéletesre sikerült! Én csak megfigyelő voltam, semmit sem segítettem, még tanácsot sem adtam, nem is nézhettem...csak egy kávé mentett meg az elalvástól. De akkor is érdekes volt megfigyelni, egy kis három éves ügyeskedését.

Délután mind az öten elmentünk a könyvtárba. A gyerekek eleinte csak bámultak, de hamarosan feltalálták magukat, nagy olvasásba kezdtek. Az idősebb fiú egy tiniknek szóló kisregényt lapozgatva fél óra hosszúságú történetet kanyarított a kishúgáról, holnap folytatni is akarja. A könyvtárba járás egy jó szokás lenne. 

Back to normal

Minden gyerek szereti az órámat, ez pelenkázáskor jól is jön...aranyosan elnézegetik, amíg én gyorsan tisztába tudom őket tenni. Nekünk pedig a karóra nélkülözhetetlen, a szoros napirend mellett reggel héttől este hétig az idő óráról órára rohan el.
Hét és nyolc között reggeli, nyolc és kilenc között felébred az idősebb kisfiú is. Kilenc és tíz között az ikrek alszanak utána már csak két óra és ebéd. Ha elmegyünk sétálni ebéd előtt, akkor még gyorsabban elmegy az idő. Délben a gyerekek esznek, egykor mi. egytől háromig pihi, amit addigra már nagyon igénylünk. Ezen a héten felváltva pihentünk egy egy órát, mert a három éves kisfiú már nem igazán alszik délben.
Ébredés után uzsonna és próbáljuk négyig, fél ötig húzni az időt, hogy a délutáni séta után már egyből jöhessen a vacsi. Ha fél hatig a parkban vagyunk és utána esznek, akkor már majdnem elérkezett a lefekvés ideje. A nap negyed hét és hét között a leghosszabb, olyankor néha azt hiszem, hogy megállt az órám! Hét után viszont az órámra nézek és azt veszem észre, hogy már péntek este tíz óra van. Rohan az idő.
De három hét szünet után jó volt újra pörögni.

Tegnap négytől hatig anyukával és mindhárom gyerekkel a topsy turvy-ben voltunk. Ez a kép nem ott készült, de hasonló játszóházat kell elképzelni.

Kata és az anyuka maradt az ikrekkel, nekem pedig jutott a móka része! Először furcsa volt három éves gyerekek között csöveken és köteleken keresztül kúszni mászni, de aztán elkezdtem élvezni a dolgot. Egy elszigetelt részben találkoztunk egy kedves gyerek csoporttal, akik azt mondák, hogy csak kisgyerekeket engednek be a képzeletbeli bezárt ajtajukon. Aztán rám nézett az egyik kislány és hozzátette - és nagy gyerekeket. Beengedtek.

Olyan jól éreztem magamat, hogy csak negyven perc múlva néztem rá az órámra, majd utána öt perc múlva megint. Már megint "azt hittem megállt az órám" élményem volt. Azalatt a negyven perc alatt ugyanis úgy elfáradtam, hogy már mást sem akartam csak elfeküdni valamelyik puha szivacson, mint ahogyan azt egy duci, lustácska kislány tette éppen mellettünk. Egyedül volt, feküdt a hátán lomhán és néhány bokszzsákot keringetett a lábával. Irigyeltem is érte! 

Nem sokat kellett már kibírnom vacsoráig, aztán gyorsan haza is értünk. Néztünk még egy kis mesét a fáradt gyerekekkel, aztán észrevétlenül megint valahogy este tíz óra lett.

egy bejegyzés Lillának, hű olvasónknak :)

  Tegnap Rád gondoltam, amikor délután 8 virgonc gyerkőcre vigyáztunk. Itt Angliában divatosak az úgynevezett playdate-k. Ilyenkor egy családnál (tegnap nálunk) hasonló korú gyerekek és szüleik találkoznak. Az anyukák beszélgetnek, az au-pair-ek pedig vigyáznak a gyerekekre. Szerintem ez egy okos dolog. Hozzászoknak a kicsik a társasághoz, közös játszáshoz, megtanulnak megosztozni a játékokon. Így készülnek fel az ovira.

  Egytől hatévesig voltak tegnap gyerekek nálunk. Kislányok, fiúk vegyesen. A figyelmünk 8 felé oszlott, mert egyiküket sem szabadott egy másodpercre sem mellőzni. Az egyik elmászik, a másik verekszik, a harmadik csúszdázna, hintázna, enne, mindenki mást szeretne… A végére el is fáradtunk Eszterrel, de jót szórakoztunk. Én úgy éreztem magam, mint egy óvónéni…Kivittünk egy csomó játékot az udvarra. Almát szedtünk, fogócskáztunk, hintáztunk. Bedobtam vagy 15 halrudacskát, és sült krumplit a sütőbe, átvarázsoltam az asztalt, szívószálak, alátétek, úgy ahogy azt kell…Aztán jött a vacsi, majd egy kis Peppa Pig a tv-ben. Jutalmul minden gyereknek egy Ice Lolly. A végén ketten papásat játszottak. A mi nagyobbik kisfiúnk volt az apuka, egy másik kislány a lánya, az egyéves ikerfiúnk pedig: a nagypapa! :D Látnod kellett volna. Ezen mindenki úgy nevetett. Aztán végül is szépen mind hazamentek. A kert meg a ház olyan volt, mint ha felrázták volna. Játékok szanaszét, közben az ikreket etetni, altatni.         

  Vannak napjaink, amikor úgy 4 óra tájban valamelyikünk megállapítja: Ma szükségünk van egy fagyira. És olyankor munka után  kimegyünk a TESCO-ba, veszünk egy doboz fagyit, és pillanatok alatt eltűntetjük a parkban. Valahogy így fújjuk ki a nap fáradalmait. Ajánlom Neked is! Tegnap az idei óvodai gyakorlat jutott még eszembe. Jó lesz, már várom! Puszi

Két nap és hazajön a család. Két hét telt el mióta elmentek. Három hét és repülünk haza.
Az utolsó napokban már alig vártuk, hogy elutazzon a család, bár még akkor sem voltunk benne biztosak, hogy egyedül végig tudjuk-e csinálni ezt a 18 napot zökkenőmenetesen. A saját nyaralásunk szervezése miatt sokat éjszakáztunk, idegeskedtünk.
Múlt vasárnap jöttünk haza Bathból, ha bele gondolok már az is négy napja volt. Remek kis nyaralás volt a nyaralásban, ahogy mi emlegetjük, hiszen egész nyáron nyaralunk! Bath magával ragadó, otthonos hangulatú város. A szállásunk a hegytetőn volt, a legrövidebb út egy mezőn vezetett keresztül, ahonnan lélegzetelállító volt a városra a kilátás. Első éjszaka kimentünk csillagot nézni. Kicsit tartottam ugyan a vaddisznóktól, hátha jönnek, de nem jöttek...szerencsére nyugodtan fekhettünk egy padon. Ha oldalra fordítottam a fejemet egyszerre láttam az eget és a város fényeit.
Bristolban is voltunk. Bristol egy nagy város, Londonhoz képest tágasnak és levegősnek tűnt. Ebédeltünk a kikötőben, felmásztunk egy kilátó toronyba és megnéztük a híres függőhidat. A függőhíd alatt találkoztunk egy biciklissel, aki egy ideg Magyarországon dolgozott, ezért tudott pár szót magyarul. A napi magyar különben a nyaraláson is megvolt. Magyar pénztáros a bathi moziban, és másnap egy erdélyi magyar férfi a buszon útban Cheddar felé. Cheddar és Wells két kis vidéki város - zöld lankák, legelő birkák övezik a régi angol házakat, úgy, ahogyan azt kell. Wellsben megnéztük a katedrálist és ittunk egy finom kávét egy kedves kis helyen. Vidéken sokkal kedvesebbek a boltosok és úgy általában az emberek is, kedvesek a boltosok, a busz sofőrök, a pincérek- mindig volt hozzánk egy két kedves szavuk, és nem csak, mert az illem úgy kívánta.
Cheddarban hegyet is másztunk! És természetesen ettünk a sajtból. Ott ettem életem legfinomabb fagyiját is, egy kis út melletti büfében.

Ma Stonehengebe mentünk el. Lenyűgöző volt, sokkal több mint néhány öreg (mellesleg közel 5000 éves) kő! Kaptunk szépen egy audio guidot, amivel szép lassan körüljártuk ezt a legendás építményt. Minden szögből felfedeztem valami újat, valami szépet. Az audio guide is sokat számított, jól fel volt építve a meghallgatandó szöveg. A segítségével képzeletben visszarepültünk az időben. Teljesen átragadt rám a hely hangulata. Feltöltődtem és kipihentem magamat.

Készen állok az utolsó hajrára!

Már hetek óta vártam ezt a vasárnapot. Sőt…már hónapokkal ezelőtt tervezgettem. Két ír barátnőm látogatott meg minket Londonban. Velük szeptemberben ismerkedtem meg az Erasmus kapcsán. Sok közös élményünk volt, amíg Magyarországon voltak. Engem ért a szerencse, hogy a buddy-juk lehettem. Ez azt jelentette, hogy én segítettem nekik eleinte beilleszkedni, megtalálni kicsit a helyüket. Ami persze gyorsan ment, de végig tartottuk a kapcsolatot, találkoztunk, angol-magyar órákat tartottunk szünetekben… Kicsit szomorkodtam is amikor el kellett válnunk. Ki tudja mikor találkozunk újra?...aztán alig telt el néhány hónap, máris újra láttam őket itt Londonban.

A nap úgy alakult, hogy csak később tudtak jönni a vártnál, de nem is volt baj, mert a közeli parkban épp volt egy kisebb vásár, piknik, ahol addig elidőztünk egy kicsit Eszterrel. Egy könyvárusnál vettünk 4 –szuper könyvet 1 fontért.:) Lesz mit olvasgatnunk a nyaraláson. Aztán 4 óra körül kimentünk újra Hampstead Heath-re, ahová Sarahékat vártuk. Ez a hely annyira gyönyörű, hogy nem lehet megunni. A ’nagy viszontlátás örömére elsétáltunk a mesés Secret Gardenbe. Persze közben mindenki mesélt. A kávézó kertjében fagyiztunk, és beszélgettünk és alig vettük észre, hogy már este van. A lányok már elég fáradtak voltak. Hosszú nap állt mögöttük tele programokkal, sok sétával. Aznap voltak a Camden Lock-nál, onnan gyalog jöttek Hampsteadre...De azért még elsétáltunk a kedvenc, hangulatos angol helyünkre Finchley-ben, ahol megvacsoráztunk és hamarosan kikísértük őket a buszhoz. Annyira gyorsan kellett felpattanniuk, hogy alig volt időm elbúcsúzni tőlük…Aztán arra gondoltam, jobb is így, talán hamarosan újra összefutunk…valahol megint. :) Ez itt pedig az egyik közös kedvencünk: 

Tegnap úgy éreztük magunkat mint Aliz csodaországban.
Péntek este válogattunk a londoni ingyenes múzeumok közül és végül a Museum of Childhood látogatása mellett döntöttünk. Majd majdnem hajnali egyig nézegettem, hogy hová érdemes még elmenni a múzeum kerületében. A program össze is állt, de álmomban sem sikerült volna a kerületet úgy elképzelni, mint amilyen valójában.
Az odavezető út kicsit hosszú volt, kicsit kerültünk is, de végül eljutottunk a Brick Lane-re.
Brick Lane ... régen Hasfelmetsző Jacktől volt hírhedt a környék, ma rengeteg arab él a negyedben, de ami minket megfogott az a hely fiatalos, pezsgő, művészi hangulata volt. Az utcán grafiti művészek alkotnak, a boltok többségében vintage ruhákat, ékszereket, kiegészítőket találni. Összesen négy helyre mentünk be:
        
        1. Egy ruhaboltba; ahol egy zacskó válogatott különleges gomb Ł8 (végül nem vettünk semmit sem)
        
        2. Egy régiségkereskedésbe

         3. London legrégebbi beigel pékségébe; ami úgy néz ki, mint egy menza konyhája, de ennek ellenére hatalmas sor kígyózik az üzletben, mert a péksütemények fantasztikusak és nem utolsó sorban az árak is alacsonyak.

         4. Egy semmi máshoz nem hasonlítható kávéházba (szerintem a képek magukért beszélnek)

Ezek után mentünk a játék múzeumba. Az 1600-as évek játékaitól napjainkig három szinten voltak játékok kiállítva. Tetszett, hogy olyan játékokat is láttam amik nekem is voltak, vagy amiket szerettem volna gyerekkoromban megkapni. Elképzeltem, hogy valóban, 20-30 év és azok a játékok is múzeumi darabbá válnak. De legeslegjobban a régi babaházak tetszettek.

Minden egyes babaháznak megvolt a maga története, néhány mellett még fénykép is volt a kis tulajdonosáról. Képzeletben visszamentem az időben, elképzeltem, ahogy a kis kezek berendezték a házat, elképzeltem azt is, hogy én még most is milyen szívesen játszanék egy ilyen hatalmas babaházzal. ;)

part 1

A keleti széllel visszatért Mary Poppins a szülők és a legidősebb kisfiú pedig elrepültek Amerikába tizennyolc napra.  A mi fejünkben az óta csak egy dal szól: Freedom…. freedom!

Ez persze nem teljesen igaz, egy kicsit túloztam. Mary Poppins csak tegnap délután érkezett és még ma délelőtt is szüksége volt a segítségünkre. Vissza is gondoltam a mi első hetünkre; milyen is volt ideérkezni ebbe a nagy idegen házba, kedves, de ismeretlen emberek közé és egyből másnap belevágni munkába teljesen egyedül nagyon nagyon kevés információval a gyerekekről és az itteni szokásokról.  Vicces megfigyelni Mary Poppinst.  Ő százszor tapasztaltabb, mint mi, de ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, mint mi anno. Mit esznek a gyerekek, mikor alszanak a gyerekek, hol van ez, hol van az, milyen pin kódok tartoznak a riasztó különböző funkcióihoz... Ő sem meri kiengedni a gyerekeket a nappaliból, mi sem mertük eleinte aztán rájöttünk, hogy szeretnek a másik szobában játszani és elég okosak ahhoz, hogy ezt meg is engedjük nekik.

part 2

A legidősebb kisfiúval rengeteg időt töltöttünk az utóbbi másfél hétben. A közösen eltöltött idő részét annyira élveztem, hogy sokszor megfordult a fejemben, hiányozni fog, ez alatt a majdnem három hét alatt. Velem jött el például először biciklizni, ami mindkettőnknek hatalmas élmény volt. Pedál nélküli egyensúlyozós kis biciklije van, kerestünk egy kisebb lejtőt, ahol legurulhatott és gyakorolhatta az egyensúlyozást, visszafele az emelkedőn én toltam, néha elengedtem, egyedül ment és csak nevettünk. Mi ismertettük meg vele nyúl Pétert is, mikor az ikrek délben aludtak felmentünk a szobánkba és nyúl Pétert néztünk a laptomomon, volt hogy még főzni is segített nekünk!

És most hogy elment… micsoda megkönnyebbülés! A kert végében ülök, miközben az almafára egy sereg cinege és néhány őszapó szállt, vidáman csiripelnek. A Kata mellettem olvas egy rég elkezdett könyvet. Az ikrekhez nem kell reggel felkelni, nem kell utánuk takarítani, mert ezeket Mary Poppins intézi, ha akarunk, persze játszhatunk velük, dédelgethetjük őket. Ez a három hét a nyarunk egy külön korszaka lesz, és ez a korszak talán ma délután kezdődött el.

summer break soon :)

Azt hiszem tegnap este igazán megérdemeltük azt az egyórás kiröppenőt … Etetés, fürdetés,kapkodás, porszívózás, hangyairtás, altatás... 

De megéri a fáradságot, mert ha minden a helyén van, akkor a gyerekek is jobb kedvűek és kezdődik a móka-kacagás. Akárcsak ma este, amikor elalvás előtt mind az öten együtt énekelgettünk a szőnyegen. Édesek voltak a gitárral, meg a csörgővel. Az ikrek táncoltak, tapsoltak, a héten megtanultak felmászni a kanapéra, onnan nézték a műsort. Kis híján már járnak, a szemünk előtt tanulnak meg újabb és újabb dolgokat. Már mondogatják, hogy dog, tree, hot, spot és cicaJmeg, hogy teherautó. Na jó, az utóbbi kettő közül csak a cica igaz. J 

Munka után kimentünk egy sétára a Tesco-ig. Kívántunk egy kis fagyit mindketten. Aztán nem sokat hezitáltunk, egy nagy doboz csokis kekszes vanília fagyival jöttünk ki. A Tesco mellett nem messze van egy kellemes park. Ott költöttük el a fűben ülve. Máskor nekem egy gombóc is sok, de valahogy ez most úgy eltűnt, szinte észre sem vettem. Jó volt csak ott ülni a fűben és nézni az arra járókat. A padon pihenő nagyikat, kutyát sétáltatókat, a focizókat, kocogókat…Holnaptól lesz egy kicsit hosszabb szabadságunk. Már nagyon várjuk!

Nekünk van a legaranyosabb kertészünk, úgyhogy megérdemli, hogy kicsit írjak róla.
A kertészek hetente egyszer vagy kétszer jönnek. Elég nagy a kert, de leginkább füvet nyírnak, permeteznek vagy egy picit locsolnak. Tegnap pont esett az eső, de előtte legalább két hétig szárazság volt, a fű el is kezdett kisülni. Csodálkoztam, hogy mért nem locsolnak...kiderült aztán, hogy nem szabad! Tavaly helikopterről figyelték, hogy ki locsolja a kertjét, és akit rajta kaptak, azt bizony megbírságolták.Túl drága a víz.
Így hát a kertész nem locsol, viszont mindig van egy két kedves szava hozzánk. Egyszer segített behozni a babakocsit, és volt egy alkalom, hogy a gyerekek aludtak ő pedig olyan figyelmes volt, hogy mielőtt nekiállt volna füvet nyírni, megkérdezte, hogy nem fogja-e felébreszteni a gyerekeket a fűnyíró zaja.
Ma a legidősebb kisfiú nagyon álmos volt, de egyszerűen nem tudtam elaltatni, mert a család nem volt rá tekintettel, mindenki hangosan beszélt és egyfolytában csengetett valaki az ajtón. Egyszer csak kopogtattak. A kertész volt! Ő gondolt arra, hogy dél körül nem kéne csengetnie, olyan jól esett ez az apró figyelmesség!
Azért írtam róla ennyit, mert amióta itt vagyok sokkal jobban értékelem a figyelmes embereket, akik segítenek a munkámban nem pedig hátráltatnak, úgy hogy azt még észre sem veszik.

Közeledik a család nyaralása, már mindenki nagyban készül a 18 napos útra. A mi fő feladatunk a héten három éves kisfiú fiú szobatisztaságra szoktatása. Éppen ezért sok időt kell itthon töltenünk, át is adtuk egymásnak a különböző betegségeket. Mindenki köhög a nagyit és engem is beleértve, a pici ikerfiú pedig lázas is volt a hét elején. De annyira azért nem rossz a helyzet; a szobatisztasággal egész jól haladunk és itthon sem unatkozunk!

Tegnap vendég is érkezett a házhoz, nem felnőtt vagy gyerek (a héten ők csak elterelnék a figyelmet a biliről), hanem egy galamb jött be valahogy. Nyolc óra volt, fent voltunk az emeleten, mikor egyszer csak fura zajt hallottunk lentről, az anyuka pedig elkezdett ijedten kiabálni, hogy pigeon, pigeon! Azt se tudtam ijedtemben, hogy mi az a pigeon. Mikor végre megértettem, hogy csak egy galamb, lementem én is a földszintre. Apuka a hátsó ajtókat nyitogatta a galambnak, anyuka pedig pár méterrel hátrébb, kővé dermedve állt. És mit csinált a szegény galamb? Az ablakpárkányon mászkált és kétségbeesett verdesések között próbált kirepülni a csukott ablakon. Mit volt mit tenni, odamentem, megfogtam, irányba fordítottam és huss már el is repült. Látszik, hogy kisgyerekes szülők, mert megtapsoltak örömükben és megszokásból, mint egy ügyes kisbabát. Nagyon vicces volt a szituáció!
Azóta nézem a galambokat, hátha megpillantom azt az egyet, amin segítettem. ;)

Azt hittük nem lesz elég napsütés, nem lesz nyarunk és hiányozni fog a nagyvárosból hiányozni fog a természet. Szerencsére azonban az elmúlt hetekben a hőmérséklet harminc fok körüli, az esték finom illatosak és nyáriasak, és a kerületben annyi a park, az erdő, hogy választani is nehéz közülük.

Tegnap mégis különleges volt Windsorba menni. Reggel apuka kivitt minket a vonathoz, ez volt az első alkalom, hogy Angliában vonatoztunk, egyszerű volt és felejthető, nem úgy mint Windsor!
Kicsit vidékiesebb ott a hangulat mint Londonban, a Temze varázsa lelkileg teljesen felfrissített minket. Részt vettünk egy kis hajóúton, róttuk a forró macskaköves utcákat, benéztünk néhány szép boltba (bár semmit sem vettünk), megcsodáltuk a kastélyt, és mivel még jó korán érkeztünk, mi voltunk az elsők, akik végignézhették, hogy hogy készül el egy finom karamellás édesség. A készítője egy kedves, angolosan öltözött fiú kérdezgetett minket Magyarországról, a magyar ételekről és a látnivalókról, végül megmutogatta izmait, amiket nem a kemény edzésnek, hanem a karamell készítésnek köszönhet.

Este megpihentünk a Great Parkban a Long Walk mellett. Elképzeltük hogy régen hogy járult a nép a király elé a kilométerhosszú egyenes úton, amiről már jó távolról látni a kastélyt. Már annyi múzeumban voltunk, annyi régi ruhát, bútort, s mi egy mást láttunk a történelem különböző korszakaiból és most ott voltunk egy igazi történelmi helyszínen.
A napot egy kis francia étteremben zártuk, kellemes francia zene szólt, forró zöldség krémlevest ettem.
A vasútállomástól vagy egy órát gyalogoltunk még egy erdős park mellett, elidőztünk egy tóparton is, a hattyúk már alváshoz készülődtek. Egyáltalán nem bántuk a sok sétát, hiszen nyár van.

Péntek, szombat

A várva-várt hétvégi felüdülés már péntek délután megérkezett, amikor a három gyerekkel, az anyukával, és még egy másik családdal vidám parkba mentünk. Igazából amolyan hétvégi kis fun fair volt egy jó pár játékkal. Mivel a kicsik nem mehettek fel egyedül minden masinára, az anyukák minket kértek meg, hogy segítsünk nekik. Ezzel így persze jól jártunk. Már vagy 10 éve nem másztam fel ilyen csúszdás ugráló várra. Olyan jó érzés volt egyszerre lecsúszni gyerekkel az ölünkben. Aztán persze egyiket a másik után… Ez idő alatt az ikrek elunták a babakocsiban üldögélést, így elvittük őket egy kicsit a közeli parkba, ahol hintáztak, és mászkáltak a fűben. Egymást kergették, felmásztak rám, puszit adtak. Aztán visszamentünk a vásári forgatagba, ahol addig az anyukák meg a két nagyobb gyerek már körbe próbáltak mindent. Forgós csészék, aligátor-hullámvasút, repülős körhinta…Aztán hazamenet, hopp vacsoraidő, lefekvés, szusszanás. Így telt el hipp-hopp a péntek. 

És aztán jött a szombatunk, amikor bementünk a belvárosba, a már előzőleg kiszemelt Victoria és Albert Múzeumba. Érdemes volt elidőzni az antik kincsek között, a régi királyi életmódot megismerni, végig járni a korbeli divat utcáját... A végén megpihentünk egy kicsit a múzeum kertben, majd hazafelé Camden town-on át mentünk. Itt ugyanis már kinéztünk néhány kedves kis helyet. Elsőként Chin Chin laboratóriumát, ami egy mókás fagyizó. Az egész olyan, mint egy őrült tudós műhelye. A fagyit nitrogénnel készítik frissen, pillanatok alatt. Ott helyben dolgoznak, és közben lelkesen magyaráznak. Csak 3-4 fajta íz van, de választhatsz rá százféle öntetet, csokit, diót…Érdekes volt. Kijövet pont szemben a fagyissal Eszter kiszúrt egy tál rakott krumplit a pulton. -Nézd már, rakott krumpli! :D meg túrós gombóc, székelykáposzta, és gulyás. Egy magyar büfé volt szemben. Vettünk közösen egy lángost, a háttérben magyar muzsika szólt. Olyan érzésem volt egy percig, mintha otthon lennék..

Időre mentünk haza, mert aznap várt még ránk egy esti babysitting. Amikor beléptünk a házba, meglepetésünkre már minden gyermek aludt. Pedig még csak este 8 volt, és a kisfiú ilyenkor még javában ébren szokott lenni. Minden esetre örültünk, hogy végre nézhetünk filmet, beszélgethetünk, akár sütit is süthetünk, vagy kimehetünk a kertbe. De…amint a szülők elmentek, a kisfiú felébredt. -Daddy? Mummy? Először odabújtam hozzá, hátha visszaalszik. Ebből csak az lett, hogy majdnem én aludtam el a puha ágyikójában. Több, mint egy óráig próbáltam alvást színlelni, mélyeket lélegezni, de hiába. Éberen, tágra nyílt szemekkel bámult a sötétben. Helyet cseréltünk Eszterrel, amikor az ikrek közül a kislány felébredt valami neszre. A kezünkbe vettük, és ekkor el kezdett hangosan nevetni, meg a bátyjával beszélgetni. Ekkor volt kb.11 óra. Mi már nagyon fáradtak voltunk. -Az kéne még, hogy a harmadik is ébren legyen. És ekkor…felébredt a harmadik kicsi is. Eddig még sosem fordult elő, hogy akár egyikük is felébredjen éjszaka, de ma mind a három virrasztott.

Aznap nem néztünk, filmet, sütit sem sütöttünk, és a kertbe sem mentünk ki. A szülők hazaértek, ekkorra már az ikrek újra ágyban voltak. Mi is felmentünk szépen, és perceken belül elaludtunk…

Tegnap kalapjában betoppant Mary Poppins. A szülők másfél hét múlva nyaralni mennek, de az ikrek itthon maradnak egy nevelőnővel, aki ellátogatott, hogy kicsit összebarátkozzon a gyerekekkel és tanácsokkal lásson el mindenkit.
A tarsolya tele volt tanácsokkal, mindenről megvolt a véleménye sokat kérdezett és még annál is többet mesélt. Érdekes és ijesztő volt egyszerre, a közelében még azt is megkérdőjeleztem magamtól, hogy jól adom-e a gyerekre a pelenkát, kicsit meg voltam szeppenve és kicsit olyan érzésem volt mintha egy kutyaidomár lenne, vagy finomítva a dolgon, mintha egy valóság showban vennék részt, egy olyanban amiben nevelőnő érkezik a tehetetlen szülőkhöz. Szuper dadus?

Két órahossza után nagyon jól esett feljönnöm az emeletre, a csendes szobába.Kicsit kipihentem magamat a vacsora előtt. A vacsorát közösen költöttük el, de mégsem olyan volt, mintha vendég érkezett volna. Mert amit nagyon furcsáltam, az az volt, hogy mindenki összevissza kezdett el enni, nem vártuk meg egymást, nem kívántunk jó étvágyat és az ételt csak a Kata dicsérte meg, pedig tényleg nagyon finom volt. Ki ki befejezte a saját vacsoráját, felállt és elmosogatott maga után.
Más volt, mint amihez hozzászoktunk. Viszont tudom, hozzá szokhatnánk már, hogy itt minden más a megszokottnál. Más alatt nem feltétlenül rosszat értek.

Mary Poppins itt töltötte az éjszakát, reggel ő kelt fel a gyerekekhez, megitatta őket és megtanította nekem, hogyan kell a mikróban tojásrántottát csinálni. Eszembe nem jutott volna magamtól! Újabb három órát beszélgettünk, választékos angolsággal mesélt. Tizenegykor indult tovább egy másik családhoz, akinek szüksége van rá. Mi pedig fellélegezhettünk.

Ma ebéd után volt egy kis időnk kifeküdni a fűbe, napozni, pihenni, beszélgetni egy órácskát. Ez a nyár annyira más, mint bármelyik ezelőtt. Ez persze már azelőtt nyilvánvaló volt, hogy idejöttünk. Ma csak eszünkbe jutott összehasonlítani az itteni nyarunkat az otthonival. A pihenéssel töltött időtől indult a beszélgetés, hiszen otthon a nyár nagy része lazsálással telik, itt viszont mindennap pörgünk, lustálkodásra még gondolni sincs időnk.

Ma viszont a megszokottnál több időnk volt, finomat ebédeltünk, nagyon jól laktunk, szépen sütött a nap, az ikrek voltak csak itthon, de ők aludtak.
Ez volt a nap legkellemesebb része. 

A nap legvidámabb része a délutáni játék volt a kertben. Itt volt a nagyi is, a legidősebb fiúnak  pedig szerencsére jó kedve volt, egész délután nevetett. A nap hangulatát pedig leginkább az ő hangulata befolyásolja.

A nap legnehezebb része megfelelni a magas elvárásoknak. Az elvárások pedig jobbára nem a gyerekekről szólnak, hanem a lakás tisztaságával kapcsolatosak. Mindenki szereti ha rend van, jobban érezzük magunkat tőle, de anyuka komfortérzetének nehéz megfelelni. Az a baj, hogy három gyerek és öt felnőtt lakik a házban, a vendégek pedig mindennaposak. Gyakorlatilag megállás nélkül lehetne takarítani. Bennünk pedig nagy a megfelelés iránti vágy, ezért minden számonkérés frusztráló. Anya örülhet, mert itt tisztaságmániássá válok, ha csak nem fordul az egész a visszájára...

Szerencsére sok szeretet és segítséget is kapunk, és nem csak a gyerekektől. Ez feltetteti a kellemetlen pillanatokat.

Ma délelőtt például megismertünk egy nagyon kedves dadát a play groupban. Rengeteg tippet kaptunk, hogy a kerületben melyik éttermeket, parkokat és játszóházakat érdemes felkeresni. Este pedig apuka ajánlott programot a hétvégére, segített buszt keresni és persze viccelődött, mint mindig.

Mindennap ilyen változatos, eseményekkel és érzelmekkel teli. És sokkal többet dolgozunk, mint bármelyik nyáron ezelőtt. 

Az ikrek

Hadd írjak most egy kicsit róluk is. Először is ennivalóak, édesek, játékosak. Annyira el lehet velük babázni. Kézben mindig jól érzik magukat, van hogy odahajtják a buksi fejüket a vállunkra. A kislány mostanában puszit ad, ha kérjük, meg simogatja az arcunkat. Annyira édes!! Olyan, mint egy hercegkisasszony. Csak néz komolyan papírkoronával a fején,  kegyesen ránk mosolyog… A kisfiú egy igazi örökmozgó. Amit csak nála láttam eddig, az a hátramenet. Olyan gyorsan tud tolatni, hogy szinte gyorsabb, mint hagyományos előremenetben. J Ez így viccesen hangzik, de látni még viccesebb. :D A legédesebbek, akkor amikor ketten vannak. Márpedig a nap 99%-át együtt töltik. Egyszerre ébrednek, együtt esznek,együtt játszanak, együtt pancsolnak a puddling pool-ban, egy babakocsin osztoznak....Érdekes és izgalmas, ha valakinek ikertestvére van. Sosem unatkoznak. El sem tudnám képzelni, hogy csak külön az egyikükkel foglalkozzak, szerintem hiányolnák egymást. Egyébként most hogy gondolkodom rajtuk, észrevettem, hogy nem is szoktak veszekedni...Hacsak nem a piros autóról van szó. A piros autó Eszterrel a mi ellenségünk. Ha előkerül, mind a három gyerek sírva akarja. Ott van a sok-sok játék a házban, de ilyenkor semmi más nem kell. Az a kopott piros kocsi, amiben mindenki menni akar egy kört. Eszter rendszeresen el szokta rejteni a többi játék mögé. Elé pakol mindent, hogy még véletlen se lássák. Persze előbb-utóbb kiszúrják, és kezdődik a show…

És igen az ikrek…holnap playgroup-ba megyünk velük, amit már mindketten várnak. És mi is. Jó éjt mindenkinek!
Kata

Ezen a héten véget ér az ovi, aztán a három éves kisfiú egész nap itthon lesz velünk. Nagy kihívás, mert nem könnyű egy három évessel. A mi kis három évesünk is rettentő makacs, sokat kell vele harcolni, nem múlik el nap harc, sírás, büntetés, alkudozás nélkül. 

Annál jobban élvezem a játékokat vele. Korához képest érett, a képzelete pedig nagyon élénk. A játékok többsége fejben zajlik le, csak elképzelünk valamit és ötletelünk, beszélgetünk róla. 

A legkellemesebb időtöltés mégis a parkban való kalandozás. Ma délután is elmentünk a közeli parkba, mert itthon kezdett kibírhatatlanná válni a helyzet. A parkban sem indultak zökkenőmentesen a dolgok, csapkodás, nyafogás, étel földre dobálása... majdnem kijöttem a sodromból, de aztán valahogy lecsillapodtak a kedélyek, elkezdtünk játszani. Kata az ikrekkel babázott, mi pedig az erdőben vadásztunk, kastélyok falain mászkáltunk és egy nagy, kivágott fa törzsén uzsonnáztunk. 

Talán már említettük, hogy a kis srác egyszer még remek gitáros lesz. A ma esti előadásában megénekelte, hogy szeret minket és a kistestvéreit. Ilyenkor bezzeg meg lehetne zabálni! 

Az elkövetkező hetek biztos nem lesznek könnyűek, de sok lesz a vidámság és a szeretet is.

 

keddtől vasárnapig

Ezen a szombaton dolgoztunk. A héten szerdán és vasárnap van szabadnapunk, ez a kis munkarend változás viszont nem okoz problémát. Ha gyerekekkel dolgozunk, egy családnak segítünk, akkor rugalmasnak kell lennünk. Azt hiszem eléggé rugalmasak voltunk; kedden este nyolckor derült ki, hogy szerdán szabadnapunk lesz. Szerdán elég rossz idő volt, ezért megint múzeumba mentünk. ezúttal a National History Museumba. Maga az épület is figyelemre méltó, a hatalmas aula falát apró, a részletekig kidolgozott domborművek díszítik. Megint nem volt energiánk a teljes múzeumhoz, nagyon meg is éheztünk közben, úgyhogy félbeszakítottuk a múzeumozást és kimentünk ebédelni, kihasználva az ingyenes múzeum előnyeit. Olyan kényelmes! Az ember elsétálgat a múzeumban, megéhezik, elfárad, kimegy; majd folytatja ott a múzeumozást, ahol abbahagyta.

               

Csütörtökön szülinapom volt, úgyhogy a héten igazán nem unatkoztunk. A családtól is kapta ajándékot, nagyon kedvesek voltak. Ahogy Kata mondta, jó íve volt a napnak. Elsőnek Kata köszöntött fel egy szülinapi öleléssel, majd ajándékot kaptam a családtól. Délelőtt anya hívott fel telefonon.
Délután ránk bíztak egy kislányt, úgyhogy akkor kicsit egyedül maradtam két gyerekkel, amíg a Kata elvitte az ikreket sétálni, így mindenkinek könnyebb volt.
Jó volt a kertben is rohangálni, rendesen el is fáradtam, de aztán jött a következő kedves ajándék. Az ikrek közül a kislány jól megpuszilgatott. Ez volt az első alkalom :) Este tudtam beszélni a Nórával, ekkor pihenhettem végre. Majd jött a következő kedves meglepetés egy fincsi csoki torta Majától!

Hogy teljes legyen a nap, és ha már úgyis július negyedike volt, Katával egy amerikai stílusú étteremben vacsoráztunk. Jó kis nap volt, a Katától kapott ajándékom pedig nagy segítség lesz a következő hétvégék programjaihoz. Egy London 2013 könyvet ajándékozott nekem, az év legjobb programajánlásaival.

A csütörtök meghozta a jó időt is, azóta csak egyre melegebb van. Végre igazi nyár! Ha lenne fürdőruhám, még úszhatnánk is a helyi tóban, de egy jó kis vasárnapi piknik is megteszi.

"Put a té"

A hetek gyorsan telnek, ez már a negyedik hét, hogy itt vagyunk. A gyerekekkel is egyre vidámabban telik az idő, ahogy egyre jobban megkedvelnek minket. Ma délután volt egy kis sírás-rívás, de négy óratájban már nagy volt a vidámság. Háromnegyed ötkor elvittük az ikreket a közeli parkba, amit mindannyian nagyon szeretünk, mindenki számára kellemesen telik ott az idő. Ha az ikrek fáradtak ott felfrissülnek, és nekünk is könnyebb a dolgunk. Kivesszük őket a babakocsiból, leülünk a fűben, ők pedig édesen elmászkálnak körülöttünk.
Hat óra tájban már majdnem minden kötelezettséget letudtunk, csak a felmosás hiányzott. Ekkor csengettek, egy jól öltözött idős úr állt az ajtóban. Mint rendes, dolgos család fogadtuk, Kata felmosó ronggyal, az apuka pedig éppen egy létrát tartott a kezében, ne kérdezzétek mért.
Az ikrek szökésnek eredtek, amíg az úr bemutatkozott - valamelyik szomszéd volt - és beljebb került a házba. Az apuka kicsit zavarban volt, minket is félreérthetően mutatott be, úgy mintha a lányai lennénk. Mi gyorsan fogtuk az ikreket és átvonultunk a másik szobába. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a mesében a három selyp lány; ha túl hangosan beszélünk, akkor szomszédunk meghallja az akcentusunkat és szegyből kiderül, hogy mi nem is családtagok vagyunk. Ami természetesen nem probléma, de az egész helyzet vicces volt, ahogy a szomszéd szobában halkan vártuk és elég hosszasan vártunk arra, hogy végre távozzon a váratlan vendég.

Hampstead Heath

Ma egy kellemes, laza pihenőnapot tartottunk a természetben. A Hampstead Heath-en voltunk, ami egy gyönyörű, nagy kiránduló övezet, több parkkal, tavakkal, fürdőhelyekkel. Nagyon sokan voltak. Családok, barátok, idősek, gyerekek. Az idő ma szokatlanul meleg volt, egy szál felhő sem volt az égen és először éreztem ittlétünk során, hogy igen melegem van. Minden héten vannak itt programok. Ma valami ír zene-est volt, amit nem hallgattunk végig, de egy kis hangulatkeltésnek nagyon jó volt. Eszter már előbb elment Hampstead-be, én valamivel később mentem utána, megbeszéltük, hogy a park sarkán lévő tó lesz a meeting-point. Kicsit féltem, hogy nem jó helyen szállok le a buszról, vagy eltévedünk, de nem volt ok aggodalomra. Hamarosan találkoztunk, és fél 2-től 6-ig sétáltunk. Talán egyszer ültünk le pihenni, meg ebédeltünk is (ne bízz a gyerekadagban! :P) és csak a hazaúton éreztük fáradtnak magunkat. Jól esett a tegnapi zajos belváros után, ez az üdítő séta az árnyas parkokon és a zöld mezőkön. Kicsit hasonlított a hazai tájakra. Hol a Balaton jutott eszembe, hol a Duna-part…

 Eszter a térképpel, ami nélkül lehet, hogy még most is a parkban bolyonganánk...

 Az egyik tónál megálltunk fényképezni. Egy magányos brit úr végig ott állt mögöttünk és mikor megfordultunk megkérdezte, hogy szeretnénk-e, hogy készítsen rólunk képet. Épp kapóra jött, mert közös képünk úgyis kevés van, szóval kattintott párat, aztán kicsit szóba elegyedtünk. Vannak nagyon kedves itteniek. Szeretnek beszélgetni, udvariasak. Aztán a következő ember magáról kért tőlünk képet, miután adott egy kis útbaigazítást…:D

 Hazafelé ettünk egy cupcake-et a kávézóban, aztán hazajöttünk. Az a jó, hogy ez a hely néhány percre van csak tőlünk, szóval könnyedén megismételhetjük a mai napot valamelyik hétvégén. Annyi, hogy legközelebb hozunk könyvet és piknik kosarat is. És persze a kedvenc új táskáinkat is, amiket ma készítettünk egy kézműves helyen. Vicces volt, hogy a sok gyerek mellé beálltunk mi is ügyeskedni, de élveztük, és szerintem az eredmény is elég jó lett…;)

A mai nap senkinek sem volt egyszerű, több akadály gördült ma elénk, de kezdem az elejétől.
A napot a British Múzeumban kezdtük úgy dél körül. Kellemes volt, érdekes volt, de három óra fele már éhesek voltunk, úgyhogy abbahagytuk a múzeumozást, hogy valami élelem után nézzünk. Ez már nem ment olyan könnyen. Egyre távolabb kerültünk a múzeumtól, már a Covent Gardennél jártunk, ahol a szokásosnál is nagyobb tömeg volt, az utcán. Nem sokkal később láttuk, hogy éppen meleg felvonulás van a belvárosban. A felvonulás pont keresztezte az útvonalunkat, ez meggyorsította az étterem választást, végre nagy nehezen eldöntöttük, hogy a Pizza Hutban együnk. Kellemes meglepetés volt a hely. A felszolgálók kedvesek voltak, az étel finom volt, ráadásul a saláta bár ingyenes volt. Bő választék volt különböző friss zöldségekből és salátákból.
Egyedül a desszertre nem szabadott volna hagyni, hogy rábeszéljenek. A fagyi készítő csoda automata nem érte meg az árát, de mindegy ezt is kipróbáltuk.

Gondoltuk jó lenne ha folytatnánk a National Galleryben tett látogatásunkat. Ezzel csak egy probléma volt, mégpedig, hogy a Trafargal tér volt a melegfelvonulás és parádé központja. Kellemetlen volt áttörni a tömegen, a földön törött üvegek hevertek, rendőrök irányították a forgalmat, alkohol szag volt, sok volt a széttört üveg néha pedig egy szirénázó mentő autó száguldott el mellettünk.
A múzeum ennek a tökéletes ellentéte volt. A vastag falakon nem hallatszott be a kinti zaj, a termek hűvösek voltak és szinte teljesen üresek, mert már csak 40 perc volt a zárásig. A meglévő körülbelül fél órában Rembrandt és kortársai festményeiben gyönyörködtünk.

Ma este is babysitterkedünk, ezért igyekeztünk volna haza, de a fél órás útból másfél óra kerekedett. A metró ugyanis két megálló után elakadt, bár nem szállítottak le róla minket. Majdnem negyed órát vártunk, mire még mindig nem indult el a szerelvény, így hát önként leszálltunk róla. A hangosbemondóban sűrű elnézéseket kértek és a 24, 29-es buszokat ajánlották. Ezek a buszok viszont a felvonulás miatt csak nagy késésekkel jártak. A buszmegállóban ácsorogtunk egy újabb negyed órát, majd visszamentünk a metróhoz. Egy rendőrtől kértünk segítséget, de ő semmit sem tudott. Magunkra hagyatkozhattunk csak, mert az anyuka sem vette fel a telefont, később a föld alatt pedig már térerő sem volt. Lementünk egészen a vonatokig, ahol végre találtunk egy dolgozót, aki útbaigazított minket. Egy átszállással végre haza értünk.

Viszont itt sem fogadott rózsás helyzet minket. A szülők kapkodtak, a szomszéd gyerek megdobta tojással a házat (nem bír magával az a gyerek, múltkor motorral nekiment a másik szomszéd kerítésének és kitörte azt) a legnagyobb fiú nyűgösködött, hogy anya és apa itthon hagyja, a kisöccse pedig belázasodott.
Ez volt hát a várva várt hétvége, még jó,hogy két pihenő napunk is van ;)

répatorta a földön

Már egy hete készülünk répatortát sütni. A hűtő tele van répával, plusz az elkészítés is gyors és roppant egyszerű. Csak az alkalmas időpontra vártunk, ami ma végre elérkezett. Ma délelőtt az ikrek az anyukával iker klubba mentek, a legidősebb kisfiú pedig bölcsibe jár délig. Gondoltuk gyorsan összedobjuk a tortát utána pedig még lesz időnk filmet is nézni, vagy a szép napos kertben ücsörögni.

A tészta gyorsan el is készült, kicsit izgultunk a sütőpor miatt, de örültünk, hogy milyen ügyesek vagyunk, még csak fél 10 és a torta bekerül a sütőbe. De sajnos előre örültünk, ezért pórul is jártunk. A konyhában mindig történik valami... most a torta forma történt. Ugyanis lejár az alja, amit észre is vettünk még időben, de mikor kinyitottam a sütőt, hogy gyorsan berakjam a tortát, zutty a forma alja leesett a tészta pedig szétterült a kövön és a lábtörlőn. Anyuka épp akkor ért haza, hogy felvegye az ikreket és induljanak. Nem jött be a konyhába, örültünk, hogy nem veszi majd észre a kis balesetünket. Gyorsan, mosolyogva beraktuk az ikreket az autóba, mintha mi sem történt volna. De nem kerülhettük el az elkerülhetetlent, az ikrek cuccait nagy igyekezetünkben nem készítettük ki az előszobába, úgyhogy azért vissza kellett mennie a konyhába. Megpillantotta a répadarabos masszát a földön, furcsán nézett, de szerencsére nem volt mérges, vagy nem mutatta ki. Ő sietett, mi meg mentettük a menthetőt, bekevertünk egy új adagot és ezúttal a tepsit használtuk tortaforma helyett. Mindegy végül is a cake lehet torta vagy süti is. ;)

A megmentett torta süti kisült és finom lett. A nagyobb fiútól nagy dícséretet kaptunk, a kisebb fiú pedig csak  úgy falta befelé a süteményt. :)

Tegnap délután újra bementünk a belvárosba, hogy kicsit szétnézzünk, és befejezzük a National Gallery körbejárását. A Trafalgar Square-n ettünk egy remek szendvicset a már szokott helyünkön a PRET-ben. Itt nagyon finom és különleges szendvicsek vannak jó áron, meg persze házi almás pite és répatorta mmm… A PRET-tel szemben van a National Portarit Gallery. Eredetileg nem oda szerettünk volna menni, de tekintve, hogy ez is ingyenes, és, hogy elég forgalmas, benéztünk. És ott is ragadtunk egy jó időre… Én nagyon élveztem. Először a mai modern alkotások termét néztük meg. Mindig egy kicsit fenntartással vagyok a modern művészettel, de ezek a képek valahogy egy teljesen más oldalát mutatták, mint ahogy az eddig a fejemben volt. Az egyik festmény egy női arcról teljesen azt a látszatot keltette, hogy egy fotó.Elképesztő! Aztán visszaugrottuk a középkorba a Stuart-ok korába, itt csupa rizsporos parókás ladyk meg lordok, micsoda fintorok :D Megnéztük a híres tudósok, zeneszerzők, írók portréit. Persze Shakespeare-t rögtön kiszúrtuk. Annyiszor láttuk ezt a képet az irodalom könyvekben…Végül megnézegettük a 20’as évek klasszikusait és aztán azt vettük csak észre, hogy elment az időnk... Igen, de nem mehettünk haza, anélkül, hogy ne láttam volna közelről a királyi palotát. Múlt héten szakadt az eső, így a terv nem valósult meg, de most nem hagyhattuk ki! A palota nagyon szép, és az az érdekes, hogy közel, s távol hatalmas parkok veszik körül. Úgy tudsz odajutni, ha már jócskán sétáltál egy darabon a parkban, vagy az odavezető angol zászlókkal szegélyezett sugárúton. 

Visszafelé először metrón, aztán  a másik metró helyett pótlóbuszon mentünk, ugyanis a mi vonalunkat aznap lezárták. Így viszont többet láttunk a városból… Aztán hazafelé megettünk egy kis gyorsat a sarkon, és az aranyló naplementében gyalogoltunk haza az End Road-on. Íme egy kép róla… Jó éjszakát mindenkinek! :)

Ma remek napunk volt, szeretnék róla többet is írni, de már nagyon fáradt vagyok, csak a nap utolsó, talán legviccesebb pillanatára van erőm.

Fél kilenckor hazafele gyalogoltunk és nagyon megkívántunk egy kis csokit. Már csak egy kis éjjel-nappaliba tudtunk bemenni. Ezek a boltok egyébként mind mind egyformák és a pénztáros kivétel nélkül mindig arab.

Szóval bementünk a kisboltba, körülnéztünk, körbejárunk, de mind hiába. A boltot mintha kifosztották volna. Erre a pénztáros megszólalt: "Looking for chocolats? We have no chocolates at all! " (Csokit kerestek? Egyáltalán nincs csokink) És tényleg nem volt csokijuk!

Szerencsére még egy utolsó bolt útba esett, ahol bőven volt csoki, sőt még akciós is volt, úgyhogy nem maradtunk csoki nélkül. ;)

Gyerekek nélkül unalmas a munka. Ezért nem is nagyon szeretünk éjszaka babysitterkedni. A szülők ilyenkor elmennek valahová és ki tudja mikor jönnek haza, mi pedig vigyázunk az alvó gyerekekre. Mindjárt elalszunk mi is! Tegnap ilyenkor filmet néztünk, de ma attól tartok egy filmen csak elaludnék. Már fodrászkodtunk, újságot olvastunk, tanultam franciát, ittam még egy kevés tejes kávét is. És még mindig csak 10 óra van.

Péntekenként music-group-ba megyünk az ikrekkel. Eddie, egy vidám fiatalember gitározik és énekel egy szobányi apró-cseprő gyereknek, (meg persze a szülőknek, au-paireknek is, akik legalább annyira élvezik, a show-t, mint a babák) Látnotok kellene, ahogy megpendül egy húr a gitáron, a gyerekek egyszerre olyan izgalomba jönnek! Mindenki feszülten várja a már ismert dalokat. Old McDonald had a farm, See the little bunny sleeping, Baa baa black sheep, stb. Aztán Eddie egy hatalmas sárga táskából előszed egy csomó csörgő-zörgő hangszert, amit a gyerekeknek ad. Van egy egyszerű kis dal: We’re gonna shake and shake and shake and shake , majd a következő versszak: We’re gonna shake and shake and shake and STOP! Ilyenkor tényleg minden gyerek abbahagyja a csörgést. Annyira okosak. J Aztán a gyorsabb számokat lassú követi, hogy lenyugodjanak a picik. A legjobb rész, amikor Eddie előhoz egy buborékfújót, és körbe-körbe sétál vele. Az egész szoba tele van szálló buborékokkal, a háttérben pedig ez az andalító zene szól.

Olyan vicces :D

Szerintem nagyon jó, hogy már ilyen kicsinek megszerettetik a zenét, a táncot a gyerekekkel…Akire vigyázunk kislány, ő is annyira muzikális. Őt mindig lefoglalja egy kis éneklés. A magyar dalokat különösen figyelemreméltónak találja.Múltkor vicces is volt a parkban, amikor megpróbáltam egy félreeső padot keresni, hogy énekelhessek az ikreknek. Vagy négy-öt dal után nekiindultam a babakocsival, amikor észrevettem egy csapat piknikezőt a hátam mögött a sűrű fűben. Végig ott rejtőztek, és hallgatták a koncertet…:D

Furcsa, de kicsit ráuntunk a szép parkra az utca végén. Az elmúlt tíz napban szerintem mindennap jártunk ott, legtöbbször a gyerekekkel. Ma már nem szerettünk volna oda menni, különben is nagyon szép környéken lakunk, rengeteg erdős park van a közelben, még ha nem is mindegyik alkalmas arra, hogy babakocsival sétáljunk benne. 

Kinéztünk végül egy völgyet, ami csak 0,8 mérföldre van tőlünk és neki indultunk három gyerekkel, az iker babakocsival, egy ülőbabakocsival egy rollerrel egy plüss nyúllal és sok sok puffasztott rizzsel. 

Érdekes hogy a kerület közepén van egy farm négy tehénnel és néhány lóval. Emellett kellett elhaladnunk. A járdáról egy furcsa család almával etette a teheneket, ők is külföldiek voltak, és akkora kutyájuk volt, mint egy három éves gyerek. Ezt még én is érdekesnek találtam! :) 

Hamarosan megérkeztünk a völgybe, nagyon szép volt! Egy kis patak folyik keresztül rajta, a fák pedig hatalmasak és öregek, az út mentét virágzó bodza bokrok szegélyezik. 

A játszótéren találkoztunk egy magyar anyukával, akitől megtudtuk, hogy ha tovább megyünk az erdei ösvényen egy szép tónál lyukadunk ki. Ma már nem volt időnk odáig elmenni, de remélem hamarosan módot keríthetünk rá.

Hazafelé az ikrek már eléggé fáradtak voltak, úgyhogy a Bóbitát énekeltem nekik. Nem sok angolt dalt tudok egyelőre, a magyarok közül pedig mindig ez jut eszembe. Szerencsére a gyerekek nagyon szeretik, mindig megnyugszanak tőle, ma is bevált. Egyébként igaz, hogy kicsik, de nem szoktunk hozzájuk magyarul beszélni. az mégsem lenne helyes. Az pedig nekünk is csak a hasznunkra válik, ha sokat beszélünk angolul.

Tegnap végre ide is megérkezett a nyár, volt vagy harminc fok és egy pár órán át komolyan tűzött a nap. A levegő viszont nagyon párás, de ennek köszönhetően a párás szóval bővült a szókincsem. Mindenki nagyon panaszkodott az időjárás miatt. Nekem viszont jól esett a napsütés és a meleg.
Az angolokat viszont elnyomta, álmosak, fáradtak voltak. A gyerekek is jó nagyot aludtak délben. Amíg ők szundítottak, Kata koronákat készített nekik papírból. Ébredés után mindenki megkapta a maga koronáját. A legaranyosabb a kis hercegnő volt, le se akarta venni, sőt még ma is koronában reggelizett! A lányok már csak tudják mi kell a jó élethez. :)

A tegnapi nap kudarca a túrós gombóc volt. Akármilyen szépen tálaltuk, a gyerekek rá sem akartak nézni, mert nem ismerik. Pedig igazán finom lett, biztosan ízlett volna nekik is. A tálalásról jutott még eszembe, hogy múlt héten elmentünk egy étterembe, ahol ettem egy levest. Kedves kis hely volt, és végre egy olyan étterem, ahol úgy terítettek, mint ahogyan azt az iskolában tanultuk. A leves csészében érkezett, ehhez illően consommés kanalat adtak hozzá. A bal oldalunkon couvert tányér is volt, az ételhez friss, finom magvas kenyeret szolgáltak fel. Szóval egy külön élmény volt a home made fish soup-om :) Itt egyébként tényleg rengeteg halat fogyasztanak az emberek. Szegény gyerekek is szinte csak halon élnek. Tudom, hogy egészséges, de én nem vagyok nagy hal párti, ők viszont úgy tűnik sosem unnak rá, egyszerűen imádják.

Munka után minden nap kimegyünk kicsit a szabadba. Egy fárasztó nap után jól esik a forró tea, a természet pedig feltölt energiával.

Hát ez? What's happening here? Pont mikor a Royal Parkban sétáltunk a hétvégén...a királynő megkoronázásának 60. évfordulóját ünnepelték Londonban :)

A legidősebb kisfiú (3 éves) bölcsibe jár. Ide visszük és megyünk érte keddenként. A babakocsit reggel vinni kell, hogy aki délután érte megy, tudja miben hazatolni. Ám ma valahogy elfelejtődött a buggy (babakocsi az itteniek szóhasználatával). Gondoltam egy merészet, és elmentem érte anélkül. Sosem szokott hazagyalogolni, de úgy voltam vele, hogy végül is egy 3 éves kisfiúnak ez már nem jelenthet akadályt. Kb. fél órás utat tettünk meg hazáig. Ez amúgy lazán 15 perc lett volna, de hát tudjátok hogy van ez…mindent megnézünk, mindenről elbeszélgetünk: hopp egy kutya, egy kavics, egy furcsa autó…és láttunk egy srácot a kávézó teraszán, akinek egy arapapagáj volt a vállán…És akkor végre hazaértünk. Ma nem kellett sokat noszogatni, szépen megette az ebédet, feljött a szobájába és most édesen alszik a mese után…Azt hiszem itthon felejthetjük máskor is a babakocsit. Mi?? Hogy édesen alszik? Most trappol fel a lépcsőn. Neee :D 

Ma egyedül maradtam az ikrekkel egy másfél órácskát. Fáradt ikrekkel viszont nem könnyű az élet, ráadásul ebédet is kellett készítenem. Ilyenkor nekem is jól jött volna egy olyan hordozó kendő, hogy legalább az egyiket magamra köthessem, mert még annyi a szerencse hogy jó gyerekek lévén felváltva nyűgösek. Luca szépen eljátszott, amíg a húga segített főzni, de aztán felcserélődtek a szerepek. Találékonynak kellett lennem, és mondhatom repestem a boldogságtól, mikor mindkettőt sikerült ágyba tennem.

Egyébként általában jól elvagyunk, tegnap mind az öten közösen csúszdáztunk a kertben. És még sütit is sütöttünk. A sütés főzésnél is használnunk kell a kreativitásunkat, mert teljesen mások az alapanyagok mint nálunk. Ez eléggé megnehezíti a dolgot, és mindig kérdéses a végeredmény, kicsit szoktam izgulni, hogy ugyanolyan finom lesz-e az étel, mint otthon, no meg, hogy a gyerekek mit szólnak hozzá. A tegnapi egyszerű joghurtos gyümölcsös süti tésztája is másmilyen lett, pedig mindent a recept szerint csináltam. Egyszerűen csak annyi, hogy más a sütőpor, más a liszt, még a cukor és a tojás is másmilyen!
Az étkezési szokások teljesen különbözőek a magyartól.

Ma éles torokfájásra ébredtem, és kicsit a fejem is fájt…jajj neee, hiszen ma van az első szabadnapunk…Hiába, nem vagyok én ehhez az esős-szeles időhöz szokva így június közepén…de majd idővel akklimatizálódom. Végül egy forró tea enyhítette a fájdalmam, és a kedvem is sokkal jobb lett. Délelőtt metróra szálltunk és bementünk London belvárosába. Eszter azt ígérte, hogy a közlekedésről egy külön blogbejegyzést ír, úgyhogy én csak annyit írok róla, hogy vicces volt találomra felpattanni az egyik metróra és szerencsésen telibe találni a megfelelőt…J Utunk a Covent Garden-hez vezetett. Az idő ragyogó volt, a nap sütött, éppen egy városi sétához való. Aztán később természetesen eleredt az eső… furcsálltam volna, ha nem esik. A Covent Garden egy régi piac, melyet több kisebb utca határol. Boltjairól, kézműves vásárjáról híres, no meg az utcai artistákról, bűvészekről, akik folyamatosan szórakoztatják az arra járókat. Nem mellesleg, ezen a helyen forgatták a My Fair Lady című musicalt, mely az egyik soha meg nem unható kedvencem. És valóban felismerhető a színhely. A nagy ódon oszlopok, ahol a szegény virágáruslány először feltűnik… A Covent után megnéztük a királyi parkot, és a palotát, de csak messziről, mert megérkezett a zuhogó eső, ami elől a National Gallery -ba menekültünk. Ez a múzeum, mint majdnem minden múzeum Londonban, teljesen ingyenes, úgyhogy nagyon sok a turista…Gyönyörű, eddig csak albumban látott alkotásokat láttunk testközelből. A kedvencem Monet. Másfél óra után beláttuk, hogy jobb lesz visszajönni valamelyik hétvégén, és folytatni a múzeumozást. Minden képnél megállni, leülni és végig beszélgetni…fantasztikus. De fárasztó. Így hát hazamentünk, még útba ejtettünk egy kedves kis vendéglőt a sarkon, és megünnepeltük az első hétvégénket az Egyesült Királyságban. Egy hét...és mennyi miden történt. Így végződött ez a nap. 

bizalom

A gyerekek szinte egyből bíztak bennünk. Rengeteg emberrel találkoznak, így hát minket is könnyen elfogadtak.
A szülők bizalmáért viszont már meg kell dolgozni. Szerintem nekünk szerencsénk van, mert egy nagyon kedves családnál dolgozunk, de csodálkozásra adott volna okot, ha egyből úgy kezeltek volna minket,mint a család régi barátait.

Az egy hét tapasztalata az, hogy nem csak a gyerekekre kell figyelnünk. A szülőkre talán még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Nagyon igyekeztünk ezen a héten, hogy mindent precízen, az elvárásoknak megfelelően teljesítsünk. Be kell vallanom, azért voltak hibák, voltak feszült pillanatok. Együtt viszont mindenre találtunk megoldást. A hét legfelszabadultabb pillanata azok voltak, mikor sikerült helyrehozni egy-egy hibát, mielőtt a szülők szembesültek volna vele. ;) ( kicsatolhatatlan babakocsi öv, elrontott főzelék, bölcsiben felejtett kabát, problémák a riasztóval stb...)

Úgy érzem, ez a hét egy jó kezdés volt. Izgatottan várjuk a folytatást!

Nos, az első hét hihetetlenül gyorsan telt és rengeteg minden történt velünk. Ha ezt mind le akarnám írni, hajnalig ülhetnék itt. Azt pedig nem teszem, mert most igazán rám fér a  pihenés. Nagyon jó itt, remekül érezzük magunkat. Igaz sok a munka, de mindig érnek minket meglepetések, apró örömök…hol a gyerekekkel otthon, hol a bölcsiben, vagy a playgroupban, máskor útban hazafelé, vagy kint a parkban. A hét legaranyosabb sztorija a 3 éves kisfiúval a következő: Az ikrek babanyelven gagyogtak, én pedig így kommentáltam a testvérüknek: Tudod, az ikrek más nyelven, a saját nyelvükön beszélgetnek…Megértette. Aztán pár nap múlva, amikor sétálni mentünk, Eszterrel beszélgettünk egy kicsit magyarul a gyerekek előtt. A kisfiú kisvártatva ezt kérdezte: Kata, az ikrek egy más nyelven beszélgetnek, ugye?…J

Ezt a videót imádják, főleg a kislány, a mai napon azt hiszem, hogy csak háromszor láttam. Nézzétek végig nagyon mulatságos! Csak ez jár a fejemben,  ha mégsem ez, akkor ez akkor ez:

Ma is voltunk játszós csoportban, egy templomban. Mindenki végtelenül kedves volt. Volt két idős hölgy, szerintem ők vezették a játszóházat, velük egész sokat beszélgettünk. Ebben a csoportban három magyar is volt rajunk kívül, kettő au-pair és egy itt élő anyuka. 

Este elmentünk egy bárba. Nagyon szerencsésen jött ki, mert az anyuka is kimenőn volt, úgyhogy elvitt minket kocsival. Az általa ajánlott pub nagyon elegáns volt, kicsit meg is ijedtem a hely hangulatától; harminc-negyven éves korosztály, nagyon kiöltözve, legtöbben öltönyben. Végül találtunk egy másik helyet, ami kevésbé volt elegáns, de nagyon kulturált volt. És milyen nemzetiségű volt a felszolgáló? ...magyar. Tehát négy nap és hét magyar. Hogy fogunk így fejlődni az angollal? :)

My dear dear Irish friends,

Now the babies are sleeping, so I can have a break to write you.

We have arrived safe an sound to London! :D The flight was quite nice ( you know that was my first) I enjoyed it. The Dad gave us a lift from the airport to their home. It takes place in a beautiful part of the city. Parks, lovely gardens and streets etc. When we entered the house the twins were just playing on the mat and they smiled at us really sweetly. The other little boy was so cute too, but first a little bit shy. Oh, goodness, we got a lot of information on the first day…Where, and when to take the babies, which street, which park, how much money bla bla… But now it’s ok, we’re getting more smart. Eszter is really nice, we are so pleased, that we can work together.It's a big help indeed. Yesterday we went to a park near here, it was so beautiful! And imagine! In two days we met 3 hungarian people. They work in the nursery, it’s so good.Isn't it?

Well, for now that was my letter, I really really hope we can meet soon! Take care!

Bye bye

Este van már, késő este, a gyerekek édesen alszanak a szobájukban, a ház csendes, hosszú nap van mögöttünk: ez volt az első igazi munkanapunk. Vasárnap a kora reggeli órákban szerencsésen , és boldogon értünk földet. A repülés- Eszter szerint gyorsan elszállt :D- számomra külön élmény volt, hiszen ezelőtt még nem volt benne részem. Fantasztikus látni madártávlatból, az országot. Budapestet, a Fertő-tavat. Valahogy akkor ez jutott eszembe: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Aztán már csak hófehér felhőket láttunk, melyek Anglia fölé közeledve lassan szürkébe fordultak. 

Az apuka értünk jött a reptérre, ahonnan alig fél óra alatt értünk London egyik kertvárosi kerületébe, ahol a család lakik. Nagyon barátságos hely, szép, kanyargós utcák, végig tipikus londoni sorházakkal. Van egy gyönyörű park is a közelben, ma már el is mentünk oda a gyerekekkel. És igen, a gyerekek! Amikor beléptünk az ajtón, az ikrek ott játszottak a szőnyegen és alig pár perc múlva már a karjainkban voltak. Csak néztek nagy szemekkel, kik lehetnek ezek a kedves idegenek. :D Aztán előbújt a harmadik gyermek is, aki eleinte félénken az anyukájához bújt, de később már bátran játszott és beszélgetett velünk. És ma rajzolt is nekem. Azt mondta, hazavihetem. J

Még vasárnap ismertették velünk a tennivalókat, az ikrek és a kisfiú napirendjét, elvittek minket a bölcsibe, és körbevezettek minket a házon. Annyi információt kaptunk, hogy sokszor még most is bogozom a szálakat, de elvégre még csak az első napon vagyunk túl, hamarosan bele fogunk jönni! A gyerekek tündériek, az ikrek nagyon édesek. Jönnek-mennek a lakásban, beszélgetnek a maguk babanyelvén, és mindig mosolyognak. A nagyobbik kisfiú is nagyon aranyos, és szeret beszélgetni. Még sosem evett palacsintát, úgyhogy ma sütöttem neki. Sajnos nem túl jó evő, tehát sikernek könyvelem el, hogy megette, és ízlett neki.:) 

Ma délelőtt elmentünk egy babafoglalkozásra az ikrekkel. Ahogy véget ért a program, és kitoltuk a babakocsit a bölcsiből, egy kicsit magyarul is beszélgettünk Eszterrel…hirtelen megszólított minket egy fiatalember: Á, tudtam én, hogy ti magyarok vagytok!  Egy pillanatig haboztunk, majd végre leesett, hogy mi is történt. Elmondta, hogy már rég óta ott dolgozik a bölcsödében. Örülünk, hogy találkoztunk vele. Ennek mindig van egy feelingje, amikor kint összetalálkoznak az egy helyről valók…J Ma munka után felfedeztük Eszterrel a közeli parkot. Leültünk egy hatalmas mamutfenyő alá egy padra, és élveztük a csendet, és nyugalmat. J Bizony sok a tennivaló, de nagyon élvezzük. Most már ideje pihennem, próbálok hamarosan újra írni, addig is mindenkinek a legjobbakat, legszebbeket!

Ideje rászánnom magamat az írásra, egy kicsit fáradt vagyok ugyan, de ez biztos minden este így lesz, akkor pedig sosem telik be ez a blog élménybeszámolókkal.
Tegnap nagyon hosszú napunk volt. Hivatalosan 4-kor keltünk,de valójában egész éjszaka nem aludtam jól. Helyi idő szerint pedig már reggel 8-kor meg is érkeztünk. A Ryanair ugyanis nagyon ügyel a pontosságra, komolyan! Mikor leszálltunk megszólalt egy harsona és boldog hangon bemondták, hogy hurrá, 8 perccel hamarabb szálltunk le, és ezzel ők tartják a rekordot.

A család szerencsére nem lakik túl messze a repülőtértől. Az apuka kocsival vitt haza minket. itthon pedig vártak ránk a gyerekek és a régi au-pair. Ugyanis az előző au-pair itt lakik még velük, csak talált egy új munkát, egy boltban. Egy évig vigyázott a gyerekekre, ezért nem is az anyuka, hanem ő mutatta meg a teendőket. Próbált tényleg mindent elmondani, de a kevesebb talán több lett volna, mert ma úgy éreztük, bedobtak a mély vízbe. Mindenről csak úgy rémlett, hogy volt róla szó, de hogy pontosan mi azt már magunktól kellett kitalálnunk. Önállónak kell lennünk, cserébe elég nagy a szabadságunk. Gondolok itt például az étkezésre. Kedvünk szerint főzhetünk. Viszont a nagy önállóság mellett bizonyos dolgokat be kell tartanunk. Például az ikrek napirendje igen szigorú. Ez okoz némi nehézséget, meg kell találnunk az egyensúlyt, ami mindenkinek jó. De két nap után még felesleges is ezen aggódni, ebbe úgyis majd belejövünk.

Unatkozni nem fogunk. Először is ott vannak az ikrek. Ketten vannak és még csak egy évesek, velük rengeteget kell foglalkozni. Aztán ott van az, hogy a foglalkozás az náluk nem azt jelenti, hogy itthon játszunk velük, hanem hogy mindenhová hordjuk őket. Hetente háromszor játszó csoportba kell menni velük - el nem tudtam képzelni, hogy mi az! Annyi az egész, hogy többnyire az anyukák, esetleg az au-pairek összegyűlnek a gyerekekkel, rengeteg játékkal és némi étellel. Aztán csak ott vagy, beszélgetsz és figyelsz a gyerekekre.

Csupa pici gyerek van ott, de nagyon szépen játszanak együtt.
Előre láthatóan délután sem leszünk sokat itthon. Holnap például játszóházba kell vinni  a gyerekeket. Az ikereknek ez lesz az első alkalom. Biztos aranyosak lesznek. Egyébként is aranyos babák, nagyon bújósak, főleg a kislány szereti ha felvesszük.Így csak este hét után van szabadidőnk, de itt tovább világos van és gyorsan eltelik egy nap. A rengeteg program fárasztó, viszont változatossá teszi az ittlétünket, és lehetőségünk nyílik arra, hogy több embert megismerjünk.
Ez a bejegyzés már így is túl hosszú, úgyhogy ideje elköszönnöm.

Mindenkinek szép napot kívánok!
Bye :)