Már hetek óta vártam ezt a vasárnapot. Sőt…már hónapokkal ezelőtt tervezgettem. Két ír barátnőm látogatott meg minket Londonban. Velük szeptemberben ismerkedtem meg az Erasmus kapcsán. Sok közös élményünk volt, amíg Magyarországon voltak. Engem ért a szerencse, hogy a buddy-juk lehettem. Ez azt jelentette, hogy én segítettem nekik eleinte beilleszkedni, megtalálni kicsit a helyüket. Ami persze gyorsan ment, de végig tartottuk a kapcsolatot, találkoztunk, angol-magyar órákat tartottunk szünetekben… Kicsit szomorkodtam is amikor el kellett válnunk. Ki tudja mikor találkozunk újra?...aztán alig telt el néhány hónap, máris újra láttam őket itt Londonban.

A nap úgy alakult, hogy csak később tudtak jönni a vártnál, de nem is volt baj, mert a közeli parkban épp volt egy kisebb vásár, piknik, ahol addig elidőztünk egy kicsit Eszterrel. Egy könyvárusnál vettünk 4 –szuper könyvet 1 fontért.:) Lesz mit olvasgatnunk a nyaraláson. Aztán 4 óra körül kimentünk újra Hampstead Heath-re, ahová Sarahékat vártuk. Ez a hely annyira gyönyörű, hogy nem lehet megunni. A ’nagy viszontlátás örömére elsétáltunk a mesés Secret Gardenbe. Persze közben mindenki mesélt. A kávézó kertjében fagyiztunk, és beszélgettünk és alig vettük észre, hogy már este van. A lányok már elég fáradtak voltak. Hosszú nap állt mögöttük tele programokkal, sok sétával. Aznap voltak a Camden Lock-nál, onnan gyalog jöttek Hampsteadre...De azért még elsétáltunk a kedvenc, hangulatos angol helyünkre Finchley-ben, ahol megvacsoráztunk és hamarosan kikísértük őket a buszhoz. Annyira gyorsan kellett felpattanniuk, hogy alig volt időm elbúcsúzni tőlük…Aztán arra gondoltam, jobb is így, talán hamarosan újra összefutunk…valahol megint. :) Ez itt pedig az egyik közös kedvencünk: 

Tegnap úgy éreztük magunkat mint Aliz csodaországban.
Péntek este válogattunk a londoni ingyenes múzeumok közül és végül a Museum of Childhood látogatása mellett döntöttünk. Majd majdnem hajnali egyig nézegettem, hogy hová érdemes még elmenni a múzeum kerületében. A program össze is állt, de álmomban sem sikerült volna a kerületet úgy elképzelni, mint amilyen valójában.
Az odavezető út kicsit hosszú volt, kicsit kerültünk is, de végül eljutottunk a Brick Lane-re.
Brick Lane ... régen Hasfelmetsző Jacktől volt hírhedt a környék, ma rengeteg arab él a negyedben, de ami minket megfogott az a hely fiatalos, pezsgő, művészi hangulata volt. Az utcán grafiti művészek alkotnak, a boltok többségében vintage ruhákat, ékszereket, kiegészítőket találni. Összesen négy helyre mentünk be:
        
        1. Egy ruhaboltba; ahol egy zacskó válogatott különleges gomb Ł8 (végül nem vettünk semmit sem)
        
        2. Egy régiségkereskedésbe

         3. London legrégebbi beigel pékségébe; ami úgy néz ki, mint egy menza konyhája, de ennek ellenére hatalmas sor kígyózik az üzletben, mert a péksütemények fantasztikusak és nem utolsó sorban az árak is alacsonyak.

         4. Egy semmi máshoz nem hasonlítható kávéházba (szerintem a képek magukért beszélnek)

Ezek után mentünk a játék múzeumba. Az 1600-as évek játékaitól napjainkig három szinten voltak játékok kiállítva. Tetszett, hogy olyan játékokat is láttam amik nekem is voltak, vagy amiket szerettem volna gyerekkoromban megkapni. Elképzeltem, hogy valóban, 20-30 év és azok a játékok is múzeumi darabbá válnak. De legeslegjobban a régi babaházak tetszettek.

Minden egyes babaháznak megvolt a maga története, néhány mellett még fénykép is volt a kis tulajdonosáról. Képzeletben visszamentem az időben, elképzeltem, ahogy a kis kezek berendezték a házat, elképzeltem azt is, hogy én még most is milyen szívesen játszanék egy ilyen hatalmas babaházzal. ;)

part 1

A keleti széllel visszatért Mary Poppins a szülők és a legidősebb kisfiú pedig elrepültek Amerikába tizennyolc napra.  A mi fejünkben az óta csak egy dal szól: Freedom…. freedom!

Ez persze nem teljesen igaz, egy kicsit túloztam. Mary Poppins csak tegnap délután érkezett és még ma délelőtt is szüksége volt a segítségünkre. Vissza is gondoltam a mi első hetünkre; milyen is volt ideérkezni ebbe a nagy idegen házba, kedves, de ismeretlen emberek közé és egyből másnap belevágni munkába teljesen egyedül nagyon nagyon kevés információval a gyerekekről és az itteni szokásokról.  Vicces megfigyelni Mary Poppinst.  Ő százszor tapasztaltabb, mint mi, de ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, mint mi anno. Mit esznek a gyerekek, mikor alszanak a gyerekek, hol van ez, hol van az, milyen pin kódok tartoznak a riasztó különböző funkcióihoz... Ő sem meri kiengedni a gyerekeket a nappaliból, mi sem mertük eleinte aztán rájöttünk, hogy szeretnek a másik szobában játszani és elég okosak ahhoz, hogy ezt meg is engedjük nekik.

part 2

A legidősebb kisfiúval rengeteg időt töltöttünk az utóbbi másfél hétben. A közösen eltöltött idő részét annyira élveztem, hogy sokszor megfordult a fejemben, hiányozni fog, ez alatt a majdnem három hét alatt. Velem jött el például először biciklizni, ami mindkettőnknek hatalmas élmény volt. Pedál nélküli egyensúlyozós kis biciklije van, kerestünk egy kisebb lejtőt, ahol legurulhatott és gyakorolhatta az egyensúlyozást, visszafele az emelkedőn én toltam, néha elengedtem, egyedül ment és csak nevettünk. Mi ismertettük meg vele nyúl Pétert is, mikor az ikrek délben aludtak felmentünk a szobánkba és nyúl Pétert néztünk a laptomomon, volt hogy még főzni is segített nekünk!

És most hogy elment… micsoda megkönnyebbülés! A kert végében ülök, miközben az almafára egy sereg cinege és néhány őszapó szállt, vidáman csiripelnek. A Kata mellettem olvas egy rég elkezdett könyvet. Az ikrekhez nem kell reggel felkelni, nem kell utánuk takarítani, mert ezeket Mary Poppins intézi, ha akarunk, persze játszhatunk velük, dédelgethetjük őket. Ez a három hét a nyarunk egy külön korszaka lesz, és ez a korszak talán ma délután kezdődött el.

summer break soon :)

Azt hiszem tegnap este igazán megérdemeltük azt az egyórás kiröppenőt … Etetés, fürdetés,kapkodás, porszívózás, hangyairtás, altatás... 

De megéri a fáradságot, mert ha minden a helyén van, akkor a gyerekek is jobb kedvűek és kezdődik a móka-kacagás. Akárcsak ma este, amikor elalvás előtt mind az öten együtt énekelgettünk a szőnyegen. Édesek voltak a gitárral, meg a csörgővel. Az ikrek táncoltak, tapsoltak, a héten megtanultak felmászni a kanapéra, onnan nézték a műsort. Kis híján már járnak, a szemünk előtt tanulnak meg újabb és újabb dolgokat. Már mondogatják, hogy dog, tree, hot, spot és cicaJmeg, hogy teherautó. Na jó, az utóbbi kettő közül csak a cica igaz. J 

Munka után kimentünk egy sétára a Tesco-ig. Kívántunk egy kis fagyit mindketten. Aztán nem sokat hezitáltunk, egy nagy doboz csokis kekszes vanília fagyival jöttünk ki. A Tesco mellett nem messze van egy kellemes park. Ott költöttük el a fűben ülve. Máskor nekem egy gombóc is sok, de valahogy ez most úgy eltűnt, szinte észre sem vettem. Jó volt csak ott ülni a fűben és nézni az arra járókat. A padon pihenő nagyikat, kutyát sétáltatókat, a focizókat, kocogókat…Holnaptól lesz egy kicsit hosszabb szabadságunk. Már nagyon várjuk!

Nekünk van a legaranyosabb kertészünk, úgyhogy megérdemli, hogy kicsit írjak róla.
A kertészek hetente egyszer vagy kétszer jönnek. Elég nagy a kert, de leginkább füvet nyírnak, permeteznek vagy egy picit locsolnak. Tegnap pont esett az eső, de előtte legalább két hétig szárazság volt, a fű el is kezdett kisülni. Csodálkoztam, hogy mért nem locsolnak...kiderült aztán, hogy nem szabad! Tavaly helikopterről figyelték, hogy ki locsolja a kertjét, és akit rajta kaptak, azt bizony megbírságolták.Túl drága a víz.
Így hát a kertész nem locsol, viszont mindig van egy két kedves szava hozzánk. Egyszer segített behozni a babakocsit, és volt egy alkalom, hogy a gyerekek aludtak ő pedig olyan figyelmes volt, hogy mielőtt nekiállt volna füvet nyírni, megkérdezte, hogy nem fogja-e felébreszteni a gyerekeket a fűnyíró zaja.
Ma a legidősebb kisfiú nagyon álmos volt, de egyszerűen nem tudtam elaltatni, mert a család nem volt rá tekintettel, mindenki hangosan beszélt és egyfolytában csengetett valaki az ajtón. Egyszer csak kopogtattak. A kertész volt! Ő gondolt arra, hogy dél körül nem kéne csengetnie, olyan jól esett ez az apró figyelmesség!
Azért írtam róla ennyit, mert amióta itt vagyok sokkal jobban értékelem a figyelmes embereket, akik segítenek a munkámban nem pedig hátráltatnak, úgy hogy azt még észre sem veszik.

Közeledik a család nyaralása, már mindenki nagyban készül a 18 napos útra. A mi fő feladatunk a héten három éves kisfiú fiú szobatisztaságra szoktatása. Éppen ezért sok időt kell itthon töltenünk, át is adtuk egymásnak a különböző betegségeket. Mindenki köhög a nagyit és engem is beleértve, a pici ikerfiú pedig lázas is volt a hét elején. De annyira azért nem rossz a helyzet; a szobatisztasággal egész jól haladunk és itthon sem unatkozunk!

Tegnap vendég is érkezett a házhoz, nem felnőtt vagy gyerek (a héten ők csak elterelnék a figyelmet a biliről), hanem egy galamb jött be valahogy. Nyolc óra volt, fent voltunk az emeleten, mikor egyszer csak fura zajt hallottunk lentről, az anyuka pedig elkezdett ijedten kiabálni, hogy pigeon, pigeon! Azt se tudtam ijedtemben, hogy mi az a pigeon. Mikor végre megértettem, hogy csak egy galamb, lementem én is a földszintre. Apuka a hátsó ajtókat nyitogatta a galambnak, anyuka pedig pár méterrel hátrébb, kővé dermedve állt. És mit csinált a szegény galamb? Az ablakpárkányon mászkált és kétségbeesett verdesések között próbált kirepülni a csukott ablakon. Mit volt mit tenni, odamentem, megfogtam, irányba fordítottam és huss már el is repült. Látszik, hogy kisgyerekes szülők, mert megtapsoltak örömükben és megszokásból, mint egy ügyes kisbabát. Nagyon vicces volt a szituáció!
Azóta nézem a galambokat, hátha megpillantom azt az egyet, amin segítettem. ;)

Azt hittük nem lesz elég napsütés, nem lesz nyarunk és hiányozni fog a nagyvárosból hiányozni fog a természet. Szerencsére azonban az elmúlt hetekben a hőmérséklet harminc fok körüli, az esték finom illatosak és nyáriasak, és a kerületben annyi a park, az erdő, hogy választani is nehéz közülük.

Tegnap mégis különleges volt Windsorba menni. Reggel apuka kivitt minket a vonathoz, ez volt az első alkalom, hogy Angliában vonatoztunk, egyszerű volt és felejthető, nem úgy mint Windsor!
Kicsit vidékiesebb ott a hangulat mint Londonban, a Temze varázsa lelkileg teljesen felfrissített minket. Részt vettünk egy kis hajóúton, róttuk a forró macskaköves utcákat, benéztünk néhány szép boltba (bár semmit sem vettünk), megcsodáltuk a kastélyt, és mivel még jó korán érkeztünk, mi voltunk az elsők, akik végignézhették, hogy hogy készül el egy finom karamellás édesség. A készítője egy kedves, angolosan öltözött fiú kérdezgetett minket Magyarországról, a magyar ételekről és a látnivalókról, végül megmutogatta izmait, amiket nem a kemény edzésnek, hanem a karamell készítésnek köszönhet.

Este megpihentünk a Great Parkban a Long Walk mellett. Elképzeltük hogy régen hogy járult a nép a király elé a kilométerhosszú egyenes úton, amiről már jó távolról látni a kastélyt. Már annyi múzeumban voltunk, annyi régi ruhát, bútort, s mi egy mást láttunk a történelem különböző korszakaiból és most ott voltunk egy igazi történelmi helyszínen.
A napot egy kis francia étteremben zártuk, kellemes francia zene szólt, forró zöldség krémlevest ettem.
A vasútállomástól vagy egy órát gyalogoltunk még egy erdős park mellett, elidőztünk egy tóparton is, a hattyúk már alváshoz készülődtek. Egyáltalán nem bántuk a sok sétát, hiszen nyár van.

Péntek, szombat

A várva-várt hétvégi felüdülés már péntek délután megérkezett, amikor a három gyerekkel, az anyukával, és még egy másik családdal vidám parkba mentünk. Igazából amolyan hétvégi kis fun fair volt egy jó pár játékkal. Mivel a kicsik nem mehettek fel egyedül minden masinára, az anyukák minket kértek meg, hogy segítsünk nekik. Ezzel így persze jól jártunk. Már vagy 10 éve nem másztam fel ilyen csúszdás ugráló várra. Olyan jó érzés volt egyszerre lecsúszni gyerekkel az ölünkben. Aztán persze egyiket a másik után… Ez idő alatt az ikrek elunták a babakocsiban üldögélést, így elvittük őket egy kicsit a közeli parkba, ahol hintáztak, és mászkáltak a fűben. Egymást kergették, felmásztak rám, puszit adtak. Aztán visszamentünk a vásári forgatagba, ahol addig az anyukák meg a két nagyobb gyerek már körbe próbáltak mindent. Forgós csészék, aligátor-hullámvasút, repülős körhinta…Aztán hazamenet, hopp vacsoraidő, lefekvés, szusszanás. Így telt el hipp-hopp a péntek. 

És aztán jött a szombatunk, amikor bementünk a belvárosba, a már előzőleg kiszemelt Victoria és Albert Múzeumba. Érdemes volt elidőzni az antik kincsek között, a régi királyi életmódot megismerni, végig járni a korbeli divat utcáját... A végén megpihentünk egy kicsit a múzeum kertben, majd hazafelé Camden town-on át mentünk. Itt ugyanis már kinéztünk néhány kedves kis helyet. Elsőként Chin Chin laboratóriumát, ami egy mókás fagyizó. Az egész olyan, mint egy őrült tudós műhelye. A fagyit nitrogénnel készítik frissen, pillanatok alatt. Ott helyben dolgoznak, és közben lelkesen magyaráznak. Csak 3-4 fajta íz van, de választhatsz rá százféle öntetet, csokit, diót…Érdekes volt. Kijövet pont szemben a fagyissal Eszter kiszúrt egy tál rakott krumplit a pulton. -Nézd már, rakott krumpli! :D meg túrós gombóc, székelykáposzta, és gulyás. Egy magyar büfé volt szemben. Vettünk közösen egy lángost, a háttérben magyar muzsika szólt. Olyan érzésem volt egy percig, mintha otthon lennék..

Időre mentünk haza, mert aznap várt még ránk egy esti babysitting. Amikor beléptünk a házba, meglepetésünkre már minden gyermek aludt. Pedig még csak este 8 volt, és a kisfiú ilyenkor még javában ébren szokott lenni. Minden esetre örültünk, hogy végre nézhetünk filmet, beszélgethetünk, akár sütit is süthetünk, vagy kimehetünk a kertbe. De…amint a szülők elmentek, a kisfiú felébredt. -Daddy? Mummy? Először odabújtam hozzá, hátha visszaalszik. Ebből csak az lett, hogy majdnem én aludtam el a puha ágyikójában. Több, mint egy óráig próbáltam alvást színlelni, mélyeket lélegezni, de hiába. Éberen, tágra nyílt szemekkel bámult a sötétben. Helyet cseréltünk Eszterrel, amikor az ikrek közül a kislány felébredt valami neszre. A kezünkbe vettük, és ekkor el kezdett hangosan nevetni, meg a bátyjával beszélgetni. Ekkor volt kb.11 óra. Mi már nagyon fáradtak voltunk. -Az kéne még, hogy a harmadik is ébren legyen. És ekkor…felébredt a harmadik kicsi is. Eddig még sosem fordult elő, hogy akár egyikük is felébredjen éjszaka, de ma mind a három virrasztott.

Aznap nem néztünk, filmet, sütit sem sütöttünk, és a kertbe sem mentünk ki. A szülők hazaértek, ekkorra már az ikrek újra ágyban voltak. Mi is felmentünk szépen, és perceken belül elaludtunk…

Tegnap kalapjában betoppant Mary Poppins. A szülők másfél hét múlva nyaralni mennek, de az ikrek itthon maradnak egy nevelőnővel, aki ellátogatott, hogy kicsit összebarátkozzon a gyerekekkel és tanácsokkal lásson el mindenkit.
A tarsolya tele volt tanácsokkal, mindenről megvolt a véleménye sokat kérdezett és még annál is többet mesélt. Érdekes és ijesztő volt egyszerre, a közelében még azt is megkérdőjeleztem magamtól, hogy jól adom-e a gyerekre a pelenkát, kicsit meg voltam szeppenve és kicsit olyan érzésem volt mintha egy kutyaidomár lenne, vagy finomítva a dolgon, mintha egy valóság showban vennék részt, egy olyanban amiben nevelőnő érkezik a tehetetlen szülőkhöz. Szuper dadus?

Két órahossza után nagyon jól esett feljönnöm az emeletre, a csendes szobába.Kicsit kipihentem magamat a vacsora előtt. A vacsorát közösen költöttük el, de mégsem olyan volt, mintha vendég érkezett volna. Mert amit nagyon furcsáltam, az az volt, hogy mindenki összevissza kezdett el enni, nem vártuk meg egymást, nem kívántunk jó étvágyat és az ételt csak a Kata dicsérte meg, pedig tényleg nagyon finom volt. Ki ki befejezte a saját vacsoráját, felállt és elmosogatott maga után.
Más volt, mint amihez hozzászoktunk. Viszont tudom, hozzá szokhatnánk már, hogy itt minden más a megszokottnál. Más alatt nem feltétlenül rosszat értek.

Mary Poppins itt töltötte az éjszakát, reggel ő kelt fel a gyerekekhez, megitatta őket és megtanította nekem, hogyan kell a mikróban tojásrántottát csinálni. Eszembe nem jutott volna magamtól! Újabb három órát beszélgettünk, választékos angolsággal mesélt. Tizenegykor indult tovább egy másik családhoz, akinek szüksége van rá. Mi pedig fellélegezhettünk.

Ma ebéd után volt egy kis időnk kifeküdni a fűbe, napozni, pihenni, beszélgetni egy órácskát. Ez a nyár annyira más, mint bármelyik ezelőtt. Ez persze már azelőtt nyilvánvaló volt, hogy idejöttünk. Ma csak eszünkbe jutott összehasonlítani az itteni nyarunkat az otthonival. A pihenéssel töltött időtől indult a beszélgetés, hiszen otthon a nyár nagy része lazsálással telik, itt viszont mindennap pörgünk, lustálkodásra még gondolni sincs időnk.

Ma viszont a megszokottnál több időnk volt, finomat ebédeltünk, nagyon jól laktunk, szépen sütött a nap, az ikrek voltak csak itthon, de ők aludtak.
Ez volt a nap legkellemesebb része. 

A nap legvidámabb része a délutáni játék volt a kertben. Itt volt a nagyi is, a legidősebb fiúnak  pedig szerencsére jó kedve volt, egész délután nevetett. A nap hangulatát pedig leginkább az ő hangulata befolyásolja.

A nap legnehezebb része megfelelni a magas elvárásoknak. Az elvárások pedig jobbára nem a gyerekekről szólnak, hanem a lakás tisztaságával kapcsolatosak. Mindenki szereti ha rend van, jobban érezzük magunkat tőle, de anyuka komfortérzetének nehéz megfelelni. Az a baj, hogy három gyerek és öt felnőtt lakik a házban, a vendégek pedig mindennaposak. Gyakorlatilag megállás nélkül lehetne takarítani. Bennünk pedig nagy a megfelelés iránti vágy, ezért minden számonkérés frusztráló. Anya örülhet, mert itt tisztaságmániássá válok, ha csak nem fordul az egész a visszájára...

Szerencsére sok szeretet és segítséget is kapunk, és nem csak a gyerekektől. Ez feltetteti a kellemetlen pillanatokat.

Ma délelőtt például megismertünk egy nagyon kedves dadát a play groupban. Rengeteg tippet kaptunk, hogy a kerületben melyik éttermeket, parkokat és játszóházakat érdemes felkeresni. Este pedig apuka ajánlott programot a hétvégére, segített buszt keresni és persze viccelődött, mint mindig.

Mindennap ilyen változatos, eseményekkel és érzelmekkel teli. És sokkal többet dolgozunk, mint bármelyik nyáron ezelőtt. 

Az ikrek

Hadd írjak most egy kicsit róluk is. Először is ennivalóak, édesek, játékosak. Annyira el lehet velük babázni. Kézben mindig jól érzik magukat, van hogy odahajtják a buksi fejüket a vállunkra. A kislány mostanában puszit ad, ha kérjük, meg simogatja az arcunkat. Annyira édes!! Olyan, mint egy hercegkisasszony. Csak néz komolyan papírkoronával a fején,  kegyesen ránk mosolyog… A kisfiú egy igazi örökmozgó. Amit csak nála láttam eddig, az a hátramenet. Olyan gyorsan tud tolatni, hogy szinte gyorsabb, mint hagyományos előremenetben. J Ez így viccesen hangzik, de látni még viccesebb. :D A legédesebbek, akkor amikor ketten vannak. Márpedig a nap 99%-át együtt töltik. Egyszerre ébrednek, együtt esznek,együtt játszanak, együtt pancsolnak a puddling pool-ban, egy babakocsin osztoznak....Érdekes és izgalmas, ha valakinek ikertestvére van. Sosem unatkoznak. El sem tudnám képzelni, hogy csak külön az egyikükkel foglalkozzak, szerintem hiányolnák egymást. Egyébként most hogy gondolkodom rajtuk, észrevettem, hogy nem is szoktak veszekedni...Hacsak nem a piros autóról van szó. A piros autó Eszterrel a mi ellenségünk. Ha előkerül, mind a három gyerek sírva akarja. Ott van a sok-sok játék a házban, de ilyenkor semmi más nem kell. Az a kopott piros kocsi, amiben mindenki menni akar egy kört. Eszter rendszeresen el szokta rejteni a többi játék mögé. Elé pakol mindent, hogy még véletlen se lássák. Persze előbb-utóbb kiszúrják, és kezdődik a show…

És igen az ikrek…holnap playgroup-ba megyünk velük, amit már mindketten várnak. És mi is. Jó éjt mindenkinek!
Kata

Ezen a héten véget ér az ovi, aztán a három éves kisfiú egész nap itthon lesz velünk. Nagy kihívás, mert nem könnyű egy három évessel. A mi kis három évesünk is rettentő makacs, sokat kell vele harcolni, nem múlik el nap harc, sírás, büntetés, alkudozás nélkül. 

Annál jobban élvezem a játékokat vele. Korához képest érett, a képzelete pedig nagyon élénk. A játékok többsége fejben zajlik le, csak elképzelünk valamit és ötletelünk, beszélgetünk róla. 

A legkellemesebb időtöltés mégis a parkban való kalandozás. Ma délután is elmentünk a közeli parkba, mert itthon kezdett kibírhatatlanná válni a helyzet. A parkban sem indultak zökkenőmentesen a dolgok, csapkodás, nyafogás, étel földre dobálása... majdnem kijöttem a sodromból, de aztán valahogy lecsillapodtak a kedélyek, elkezdtünk játszani. Kata az ikrekkel babázott, mi pedig az erdőben vadásztunk, kastélyok falain mászkáltunk és egy nagy, kivágott fa törzsén uzsonnáztunk. 

Talán már említettük, hogy a kis srác egyszer még remek gitáros lesz. A ma esti előadásában megénekelte, hogy szeret minket és a kistestvéreit. Ilyenkor bezzeg meg lehetne zabálni! 

Az elkövetkező hetek biztos nem lesznek könnyűek, de sok lesz a vidámság és a szeretet is.

 

keddtől vasárnapig

Ezen a szombaton dolgoztunk. A héten szerdán és vasárnap van szabadnapunk, ez a kis munkarend változás viszont nem okoz problémát. Ha gyerekekkel dolgozunk, egy családnak segítünk, akkor rugalmasnak kell lennünk. Azt hiszem eléggé rugalmasak voltunk; kedden este nyolckor derült ki, hogy szerdán szabadnapunk lesz. Szerdán elég rossz idő volt, ezért megint múzeumba mentünk. ezúttal a National History Museumba. Maga az épület is figyelemre méltó, a hatalmas aula falát apró, a részletekig kidolgozott domborművek díszítik. Megint nem volt energiánk a teljes múzeumhoz, nagyon meg is éheztünk közben, úgyhogy félbeszakítottuk a múzeumozást és kimentünk ebédelni, kihasználva az ingyenes múzeum előnyeit. Olyan kényelmes! Az ember elsétálgat a múzeumban, megéhezik, elfárad, kimegy; majd folytatja ott a múzeumozást, ahol abbahagyta.

               

Csütörtökön szülinapom volt, úgyhogy a héten igazán nem unatkoztunk. A családtól is kapta ajándékot, nagyon kedvesek voltak. Ahogy Kata mondta, jó íve volt a napnak. Elsőnek Kata köszöntött fel egy szülinapi öleléssel, majd ajándékot kaptam a családtól. Délelőtt anya hívott fel telefonon.
Délután ránk bíztak egy kislányt, úgyhogy akkor kicsit egyedül maradtam két gyerekkel, amíg a Kata elvitte az ikreket sétálni, így mindenkinek könnyebb volt.
Jó volt a kertben is rohangálni, rendesen el is fáradtam, de aztán jött a következő kedves ajándék. Az ikrek közül a kislány jól megpuszilgatott. Ez volt az első alkalom :) Este tudtam beszélni a Nórával, ekkor pihenhettem végre. Majd jött a következő kedves meglepetés egy fincsi csoki torta Majától!

Hogy teljes legyen a nap, és ha már úgyis július negyedike volt, Katával egy amerikai stílusú étteremben vacsoráztunk. Jó kis nap volt, a Katától kapott ajándékom pedig nagy segítség lesz a következő hétvégék programjaihoz. Egy London 2013 könyvet ajándékozott nekem, az év legjobb programajánlásaival.

A csütörtök meghozta a jó időt is, azóta csak egyre melegebb van. Végre igazi nyár! Ha lenne fürdőruhám, még úszhatnánk is a helyi tóban, de egy jó kis vasárnapi piknik is megteszi.

"Put a té"

A hetek gyorsan telnek, ez már a negyedik hét, hogy itt vagyunk. A gyerekekkel is egyre vidámabban telik az idő, ahogy egyre jobban megkedvelnek minket. Ma délután volt egy kis sírás-rívás, de négy óratájban már nagy volt a vidámság. Háromnegyed ötkor elvittük az ikreket a közeli parkba, amit mindannyian nagyon szeretünk, mindenki számára kellemesen telik ott az idő. Ha az ikrek fáradtak ott felfrissülnek, és nekünk is könnyebb a dolgunk. Kivesszük őket a babakocsiból, leülünk a fűben, ők pedig édesen elmászkálnak körülöttünk.
Hat óra tájban már majdnem minden kötelezettséget letudtunk, csak a felmosás hiányzott. Ekkor csengettek, egy jól öltözött idős úr állt az ajtóban. Mint rendes, dolgos család fogadtuk, Kata felmosó ronggyal, az apuka pedig éppen egy létrát tartott a kezében, ne kérdezzétek mért.
Az ikrek szökésnek eredtek, amíg az úr bemutatkozott - valamelyik szomszéd volt - és beljebb került a házba. Az apuka kicsit zavarban volt, minket is félreérthetően mutatott be, úgy mintha a lányai lennénk. Mi gyorsan fogtuk az ikreket és átvonultunk a másik szobába. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a mesében a három selyp lány; ha túl hangosan beszélünk, akkor szomszédunk meghallja az akcentusunkat és szegyből kiderül, hogy mi nem is családtagok vagyunk. Ami természetesen nem probléma, de az egész helyzet vicces volt, ahogy a szomszéd szobában halkan vártuk és elég hosszasan vártunk arra, hogy végre távozzon a váratlan vendég.