Szokások

Nagyon következetesnek kell lennünk, mert a gyerekek szinte egyik pillanatról a másikra képesek rossz szokásokat felvenni. Például a kislány a hét első felében hangosan üvöltött ha beraktuk az ágyba aludni. Hétfő reggel kezdődött a dolog és utána se hétfő se kedd délben nem volt hajlandó aludni. Szerdától egy mesére szokott rá, de úgy, hogy egymás után akár ötször is megnézné. És ha ezt mi még hagynánk is, akkor szép kis "couch potato"-vá cseperedne. A kisebb fiú tegnap este, lefekvés után sírdogált több tejért, ezt ma is megcsinálta. Remélem holnapra elfejti.

Vannak viszont jó dolgok is amire rászoknak. Az ikrek gyorsan tanulnak, napról napra egyre többet tudnak, egyre szórakoztatóbbak.  A bátyjukat Nyúl Péterre szoktattuk rá. A lefekvés előtti program mindig az első mese elolvasása a nagy Nyúl Péter mesekönyvből. Körülbelül a háromnegyedénél alszik el, úgyhogy még csak a történet elejét tudom fejből.

Nekünk is kialakultak a szokásaink. Megszoktuk, hogy délelőtt egyikünk kiviszi az ikreket, a másikunk pedig játszik a tesójukkal. Ma Kata vitte el az ikreket a parkba, tehát én maradtam. Duplóztunk, illetve én csak a megfigyelő voltam. Egy autó készült, nagy igyekezettel. A probléma eleinte az volt, hogy az autó egy magas oszlopból állt, éppen ezért nem bírt megállni, folyton csak eldőlt. Egy óra elteltével, az ötödik vagy hatodik modell viszont már tökéletesre sikerült! Én csak megfigyelő voltam, semmit sem segítettem, még tanácsot sem adtam, nem is nézhettem...csak egy kávé mentett meg az elalvástól. De akkor is érdekes volt megfigyelni, egy kis három éves ügyeskedését.

Délután mind az öten elmentünk a könyvtárba. A gyerekek eleinte csak bámultak, de hamarosan feltalálták magukat, nagy olvasásba kezdtek. Az idősebb fiú egy tiniknek szóló kisregényt lapozgatva fél óra hosszúságú történetet kanyarított a kishúgáról, holnap folytatni is akarja. A könyvtárba járás egy jó szokás lenne.