Back to normal

Minden gyerek szereti az órámat, ez pelenkázáskor jól is jön...aranyosan elnézegetik, amíg én gyorsan tisztába tudom őket tenni. Nekünk pedig a karóra nélkülözhetetlen, a szoros napirend mellett reggel héttől este hétig az idő óráról órára rohan el.
Hét és nyolc között reggeli, nyolc és kilenc között felébred az idősebb kisfiú is. Kilenc és tíz között az ikrek alszanak utána már csak két óra és ebéd. Ha elmegyünk sétálni ebéd előtt, akkor még gyorsabban elmegy az idő. Délben a gyerekek esznek, egykor mi. egytől háromig pihi, amit addigra már nagyon igénylünk. Ezen a héten felváltva pihentünk egy egy órát, mert a három éves kisfiú már nem igazán alszik délben.
Ébredés után uzsonna és próbáljuk négyig, fél ötig húzni az időt, hogy a délutáni séta után már egyből jöhessen a vacsi. Ha fél hatig a parkban vagyunk és utána esznek, akkor már majdnem elérkezett a lefekvés ideje. A nap negyed hét és hét között a leghosszabb, olyankor néha azt hiszem, hogy megállt az órám! Hét után viszont az órámra nézek és azt veszem észre, hogy már péntek este tíz óra van. Rohan az idő.
De három hét szünet után jó volt újra pörögni.

Tegnap négytől hatig anyukával és mindhárom gyerekkel a topsy turvy-ben voltunk. Ez a kép nem ott készült, de hasonló játszóházat kell elképzelni.

Kata és az anyuka maradt az ikrekkel, nekem pedig jutott a móka része! Először furcsa volt három éves gyerekek között csöveken és köteleken keresztül kúszni mászni, de aztán elkezdtem élvezni a dolgot. Egy elszigetelt részben találkoztunk egy kedves gyerek csoporttal, akik azt mondák, hogy csak kisgyerekeket engednek be a képzeletbeli bezárt ajtajukon. Aztán rám nézett az egyik kislány és hozzátette - és nagy gyerekeket. Beengedtek.

Olyan jól éreztem magamat, hogy csak negyven perc múlva néztem rá az órámra, majd utána öt perc múlva megint. Már megint "azt hittem megállt az órám" élményem volt. Azalatt a negyven perc alatt ugyanis úgy elfáradtam, hogy már mást sem akartam csak elfeküdni valamelyik puha szivacson, mint ahogyan azt egy duci, lustácska kislány tette éppen mellettünk. Egyedül volt, feküdt a hátán lomhán és néhány bokszzsákot keringetett a lábával. Irigyeltem is érte! 

Nem sokat kellett már kibírnom vacsoráig, aztán gyorsan haza is értünk. Néztünk még egy kis mesét a fáradt gyerekekkel, aztán észrevétlenül megint valahogy este tíz óra lett.