Szokások

Nagyon következetesnek kell lennünk, mert a gyerekek szinte egyik pillanatról a másikra képesek rossz szokásokat felvenni. Például a kislány a hét első felében hangosan üvöltött ha beraktuk az ágyba aludni. Hétfő reggel kezdődött a dolog és utána se hétfő se kedd délben nem volt hajlandó aludni. Szerdától egy mesére szokott rá, de úgy, hogy egymás után akár ötször is megnézné. És ha ezt mi még hagynánk is, akkor szép kis "couch potato"-vá cseperedne. A kisebb fiú tegnap este, lefekvés után sírdogált több tejért, ezt ma is megcsinálta. Remélem holnapra elfejti.

Vannak viszont jó dolgok is amire rászoknak. Az ikrek gyorsan tanulnak, napról napra egyre többet tudnak, egyre szórakoztatóbbak.  A bátyjukat Nyúl Péterre szoktattuk rá. A lefekvés előtti program mindig az első mese elolvasása a nagy Nyúl Péter mesekönyvből. Körülbelül a háromnegyedénél alszik el, úgyhogy még csak a történet elejét tudom fejből.

Nekünk is kialakultak a szokásaink. Megszoktuk, hogy délelőtt egyikünk kiviszi az ikreket, a másikunk pedig játszik a tesójukkal. Ma Kata vitte el az ikreket a parkba, tehát én maradtam. Duplóztunk, illetve én csak a megfigyelő voltam. Egy autó készült, nagy igyekezettel. A probléma eleinte az volt, hogy az autó egy magas oszlopból állt, éppen ezért nem bírt megállni, folyton csak eldőlt. Egy óra elteltével, az ötödik vagy hatodik modell viszont már tökéletesre sikerült! Én csak megfigyelő voltam, semmit sem segítettem, még tanácsot sem adtam, nem is nézhettem...csak egy kávé mentett meg az elalvástól. De akkor is érdekes volt megfigyelni, egy kis három éves ügyeskedését.

Délután mind az öten elmentünk a könyvtárba. A gyerekek eleinte csak bámultak, de hamarosan feltalálták magukat, nagy olvasásba kezdtek. Az idősebb fiú egy tiniknek szóló kisregényt lapozgatva fél óra hosszúságú történetet kanyarított a kishúgáról, holnap folytatni is akarja. A könyvtárba járás egy jó szokás lenne. 

Back to normal

Minden gyerek szereti az órámat, ez pelenkázáskor jól is jön...aranyosan elnézegetik, amíg én gyorsan tisztába tudom őket tenni. Nekünk pedig a karóra nélkülözhetetlen, a szoros napirend mellett reggel héttől este hétig az idő óráról órára rohan el.
Hét és nyolc között reggeli, nyolc és kilenc között felébred az idősebb kisfiú is. Kilenc és tíz között az ikrek alszanak utána már csak két óra és ebéd. Ha elmegyünk sétálni ebéd előtt, akkor még gyorsabban elmegy az idő. Délben a gyerekek esznek, egykor mi. egytől háromig pihi, amit addigra már nagyon igénylünk. Ezen a héten felváltva pihentünk egy egy órát, mert a három éves kisfiú már nem igazán alszik délben.
Ébredés után uzsonna és próbáljuk négyig, fél ötig húzni az időt, hogy a délutáni séta után már egyből jöhessen a vacsi. Ha fél hatig a parkban vagyunk és utána esznek, akkor már majdnem elérkezett a lefekvés ideje. A nap negyed hét és hét között a leghosszabb, olyankor néha azt hiszem, hogy megállt az órám! Hét után viszont az órámra nézek és azt veszem észre, hogy már péntek este tíz óra van. Rohan az idő.
De három hét szünet után jó volt újra pörögni.

Tegnap négytől hatig anyukával és mindhárom gyerekkel a topsy turvy-ben voltunk. Ez a kép nem ott készült, de hasonló játszóházat kell elképzelni.

Kata és az anyuka maradt az ikrekkel, nekem pedig jutott a móka része! Először furcsa volt három éves gyerekek között csöveken és köteleken keresztül kúszni mászni, de aztán elkezdtem élvezni a dolgot. Egy elszigetelt részben találkoztunk egy kedves gyerek csoporttal, akik azt mondák, hogy csak kisgyerekeket engednek be a képzeletbeli bezárt ajtajukon. Aztán rám nézett az egyik kislány és hozzátette - és nagy gyerekeket. Beengedtek.

Olyan jól éreztem magamat, hogy csak negyven perc múlva néztem rá az órámra, majd utána öt perc múlva megint. Már megint "azt hittem megállt az órám" élményem volt. Azalatt a negyven perc alatt ugyanis úgy elfáradtam, hogy már mást sem akartam csak elfeküdni valamelyik puha szivacson, mint ahogyan azt egy duci, lustácska kislány tette éppen mellettünk. Egyedül volt, feküdt a hátán lomhán és néhány bokszzsákot keringetett a lábával. Irigyeltem is érte! 

Nem sokat kellett már kibírnom vacsoráig, aztán gyorsan haza is értünk. Néztünk még egy kis mesét a fáradt gyerekekkel, aztán észrevétlenül megint valahogy este tíz óra lett.

egy bejegyzés Lillának, hű olvasónknak :)

  Tegnap Rád gondoltam, amikor délután 8 virgonc gyerkőcre vigyáztunk. Itt Angliában divatosak az úgynevezett playdate-k. Ilyenkor egy családnál (tegnap nálunk) hasonló korú gyerekek és szüleik találkoznak. Az anyukák beszélgetnek, az au-pair-ek pedig vigyáznak a gyerekekre. Szerintem ez egy okos dolog. Hozzászoknak a kicsik a társasághoz, közös játszáshoz, megtanulnak megosztozni a játékokon. Így készülnek fel az ovira.

  Egytől hatévesig voltak tegnap gyerekek nálunk. Kislányok, fiúk vegyesen. A figyelmünk 8 felé oszlott, mert egyiküket sem szabadott egy másodpercre sem mellőzni. Az egyik elmászik, a másik verekszik, a harmadik csúszdázna, hintázna, enne, mindenki mást szeretne… A végére el is fáradtunk Eszterrel, de jót szórakoztunk. Én úgy éreztem magam, mint egy óvónéni…Kivittünk egy csomó játékot az udvarra. Almát szedtünk, fogócskáztunk, hintáztunk. Bedobtam vagy 15 halrudacskát, és sült krumplit a sütőbe, átvarázsoltam az asztalt, szívószálak, alátétek, úgy ahogy azt kell…Aztán jött a vacsi, majd egy kis Peppa Pig a tv-ben. Jutalmul minden gyereknek egy Ice Lolly. A végén ketten papásat játszottak. A mi nagyobbik kisfiúnk volt az apuka, egy másik kislány a lánya, az egyéves ikerfiúnk pedig: a nagypapa! :D Látnod kellett volna. Ezen mindenki úgy nevetett. Aztán végül is szépen mind hazamentek. A kert meg a ház olyan volt, mint ha felrázták volna. Játékok szanaszét, közben az ikreket etetni, altatni.         

  Vannak napjaink, amikor úgy 4 óra tájban valamelyikünk megállapítja: Ma szükségünk van egy fagyira. És olyankor munka után  kimegyünk a TESCO-ba, veszünk egy doboz fagyit, és pillanatok alatt eltűntetjük a parkban. Valahogy így fújjuk ki a nap fáradalmait. Ajánlom Neked is! Tegnap az idei óvodai gyakorlat jutott még eszembe. Jó lesz, már várom! Puszi

Két nap és hazajön a család. Két hét telt el mióta elmentek. Három hét és repülünk haza.
Az utolsó napokban már alig vártuk, hogy elutazzon a család, bár még akkor sem voltunk benne biztosak, hogy egyedül végig tudjuk-e csinálni ezt a 18 napot zökkenőmenetesen. A saját nyaralásunk szervezése miatt sokat éjszakáztunk, idegeskedtünk.
Múlt vasárnap jöttünk haza Bathból, ha bele gondolok már az is négy napja volt. Remek kis nyaralás volt a nyaralásban, ahogy mi emlegetjük, hiszen egész nyáron nyaralunk! Bath magával ragadó, otthonos hangulatú város. A szállásunk a hegytetőn volt, a legrövidebb út egy mezőn vezetett keresztül, ahonnan lélegzetelállító volt a városra a kilátás. Első éjszaka kimentünk csillagot nézni. Kicsit tartottam ugyan a vaddisznóktól, hátha jönnek, de nem jöttek...szerencsére nyugodtan fekhettünk egy padon. Ha oldalra fordítottam a fejemet egyszerre láttam az eget és a város fényeit.
Bristolban is voltunk. Bristol egy nagy város, Londonhoz képest tágasnak és levegősnek tűnt. Ebédeltünk a kikötőben, felmásztunk egy kilátó toronyba és megnéztük a híres függőhidat. A függőhíd alatt találkoztunk egy biciklissel, aki egy ideg Magyarországon dolgozott, ezért tudott pár szót magyarul. A napi magyar különben a nyaraláson is megvolt. Magyar pénztáros a bathi moziban, és másnap egy erdélyi magyar férfi a buszon útban Cheddar felé. Cheddar és Wells két kis vidéki város - zöld lankák, legelő birkák övezik a régi angol házakat, úgy, ahogyan azt kell. Wellsben megnéztük a katedrálist és ittunk egy finom kávét egy kedves kis helyen. Vidéken sokkal kedvesebbek a boltosok és úgy általában az emberek is, kedvesek a boltosok, a busz sofőrök, a pincérek- mindig volt hozzánk egy két kedves szavuk, és nem csak, mert az illem úgy kívánta.
Cheddarban hegyet is másztunk! És természetesen ettünk a sajtból. Ott ettem életem legfinomabb fagyiját is, egy kis út melletti büfében.

Ma Stonehengebe mentünk el. Lenyűgöző volt, sokkal több mint néhány öreg (mellesleg közel 5000 éves) kő! Kaptunk szépen egy audio guidot, amivel szép lassan körüljártuk ezt a legendás építményt. Minden szögből felfedeztem valami újat, valami szépet. Az audio guide is sokat számított, jól fel volt építve a meghallgatandó szöveg. A segítségével képzeletben visszarepültünk az időben. Teljesen átragadt rám a hely hangulata. Feltöltődtem és kipihentem magamat.

Készen állok az utolsó hajrára!