Tegnap kalapjában betoppant Mary Poppins. A szülők másfél hét múlva nyaralni mennek, de az ikrek itthon maradnak egy nevelőnővel, aki ellátogatott, hogy kicsit összebarátkozzon a gyerekekkel és tanácsokkal lásson el mindenkit.
A tarsolya tele volt tanácsokkal, mindenről megvolt a véleménye sokat kérdezett és még annál is többet mesélt. Érdekes és ijesztő volt egyszerre, a közelében még azt is megkérdőjeleztem magamtól, hogy jól adom-e a gyerekre a pelenkát, kicsit meg voltam szeppenve és kicsit olyan érzésem volt mintha egy kutyaidomár lenne, vagy finomítva a dolgon, mintha egy valóság showban vennék részt, egy olyanban amiben nevelőnő érkezik a tehetetlen szülőkhöz. Szuper dadus?

Két órahossza után nagyon jól esett feljönnöm az emeletre, a csendes szobába.Kicsit kipihentem magamat a vacsora előtt. A vacsorát közösen költöttük el, de mégsem olyan volt, mintha vendég érkezett volna. Mert amit nagyon furcsáltam, az az volt, hogy mindenki összevissza kezdett el enni, nem vártuk meg egymást, nem kívántunk jó étvágyat és az ételt csak a Kata dicsérte meg, pedig tényleg nagyon finom volt. Ki ki befejezte a saját vacsoráját, felállt és elmosogatott maga után.
Más volt, mint amihez hozzászoktunk. Viszont tudom, hozzá szokhatnánk már, hogy itt minden más a megszokottnál. Más alatt nem feltétlenül rosszat értek.

Mary Poppins itt töltötte az éjszakát, reggel ő kelt fel a gyerekekhez, megitatta őket és megtanította nekem, hogyan kell a mikróban tojásrántottát csinálni. Eszembe nem jutott volna magamtól! Újabb három órát beszélgettünk, választékos angolsággal mesélt. Tizenegykor indult tovább egy másik családhoz, akinek szüksége van rá. Mi pedig fellélegezhettünk.