Péntek, szombat

A várva-várt hétvégi felüdülés már péntek délután megérkezett, amikor a három gyerekkel, az anyukával, és még egy másik családdal vidám parkba mentünk. Igazából amolyan hétvégi kis fun fair volt egy jó pár játékkal. Mivel a kicsik nem mehettek fel egyedül minden masinára, az anyukák minket kértek meg, hogy segítsünk nekik. Ezzel így persze jól jártunk. Már vagy 10 éve nem másztam fel ilyen csúszdás ugráló várra. Olyan jó érzés volt egyszerre lecsúszni gyerekkel az ölünkben. Aztán persze egyiket a másik után… Ez idő alatt az ikrek elunták a babakocsiban üldögélést, így elvittük őket egy kicsit a közeli parkba, ahol hintáztak, és mászkáltak a fűben. Egymást kergették, felmásztak rám, puszit adtak. Aztán visszamentünk a vásári forgatagba, ahol addig az anyukák meg a két nagyobb gyerek már körbe próbáltak mindent. Forgós csészék, aligátor-hullámvasút, repülős körhinta…Aztán hazamenet, hopp vacsoraidő, lefekvés, szusszanás. Így telt el hipp-hopp a péntek. 

És aztán jött a szombatunk, amikor bementünk a belvárosba, a már előzőleg kiszemelt Victoria és Albert Múzeumba. Érdemes volt elidőzni az antik kincsek között, a régi királyi életmódot megismerni, végig járni a korbeli divat utcáját... A végén megpihentünk egy kicsit a múzeum kertben, majd hazafelé Camden town-on át mentünk. Itt ugyanis már kinéztünk néhány kedves kis helyet. Elsőként Chin Chin laboratóriumát, ami egy mókás fagyizó. Az egész olyan, mint egy őrült tudós műhelye. A fagyit nitrogénnel készítik frissen, pillanatok alatt. Ott helyben dolgoznak, és közben lelkesen magyaráznak. Csak 3-4 fajta íz van, de választhatsz rá százféle öntetet, csokit, diót…Érdekes volt. Kijövet pont szemben a fagyissal Eszter kiszúrt egy tál rakott krumplit a pulton. -Nézd már, rakott krumpli! :D meg túrós gombóc, székelykáposzta, és gulyás. Egy magyar büfé volt szemben. Vettünk közösen egy lángost, a háttérben magyar muzsika szólt. Olyan érzésem volt egy percig, mintha otthon lennék..

Időre mentünk haza, mert aznap várt még ránk egy esti babysitting. Amikor beléptünk a házba, meglepetésünkre már minden gyermek aludt. Pedig még csak este 8 volt, és a kisfiú ilyenkor még javában ébren szokott lenni. Minden esetre örültünk, hogy végre nézhetünk filmet, beszélgethetünk, akár sütit is süthetünk, vagy kimehetünk a kertbe. De…amint a szülők elmentek, a kisfiú felébredt. -Daddy? Mummy? Először odabújtam hozzá, hátha visszaalszik. Ebből csak az lett, hogy majdnem én aludtam el a puha ágyikójában. Több, mint egy óráig próbáltam alvást színlelni, mélyeket lélegezni, de hiába. Éberen, tágra nyílt szemekkel bámult a sötétben. Helyet cseréltünk Eszterrel, amikor az ikrek közül a kislány felébredt valami neszre. A kezünkbe vettük, és ekkor el kezdett hangosan nevetni, meg a bátyjával beszélgetni. Ekkor volt kb.11 óra. Mi már nagyon fáradtak voltunk. -Az kéne még, hogy a harmadik is ébren legyen. És ekkor…felébredt a harmadik kicsi is. Eddig még sosem fordult elő, hogy akár egyikük is felébredjen éjszaka, de ma mind a három virrasztott.

Aznap nem néztünk, filmet, sütit sem sütöttünk, és a kertbe sem mentünk ki. A szülők hazaértek, ekkorra már az ikrek újra ágyban voltak. Mi is felmentünk szépen, és perceken belül elaludtunk…