Azt hittük nem lesz elég napsütés, nem lesz nyarunk és hiányozni fog a nagyvárosból hiányozni fog a természet. Szerencsére azonban az elmúlt hetekben a hőmérséklet harminc fok körüli, az esték finom illatosak és nyáriasak, és a kerületben annyi a park, az erdő, hogy választani is nehéz közülük.

Tegnap mégis különleges volt Windsorba menni. Reggel apuka kivitt minket a vonathoz, ez volt az első alkalom, hogy Angliában vonatoztunk, egyszerű volt és felejthető, nem úgy mint Windsor!
Kicsit vidékiesebb ott a hangulat mint Londonban, a Temze varázsa lelkileg teljesen felfrissített minket. Részt vettünk egy kis hajóúton, róttuk a forró macskaköves utcákat, benéztünk néhány szép boltba (bár semmit sem vettünk), megcsodáltuk a kastélyt, és mivel még jó korán érkeztünk, mi voltunk az elsők, akik végignézhették, hogy hogy készül el egy finom karamellás édesség. A készítője egy kedves, angolosan öltözött fiú kérdezgetett minket Magyarországról, a magyar ételekről és a látnivalókról, végül megmutogatta izmait, amiket nem a kemény edzésnek, hanem a karamell készítésnek köszönhet.

Este megpihentünk a Great Parkban a Long Walk mellett. Elképzeltük hogy régen hogy járult a nép a király elé a kilométerhosszú egyenes úton, amiről már jó távolról látni a kastélyt. Már annyi múzeumban voltunk, annyi régi ruhát, bútort, s mi egy mást láttunk a történelem különböző korszakaiból és most ott voltunk egy igazi történelmi helyszínen.
A napot egy kis francia étteremben zártuk, kellemes francia zene szólt, forró zöldség krémlevest ettem.
A vasútállomástól vagy egy órát gyalogoltunk még egy erdős park mellett, elidőztünk egy tóparton is, a hattyúk már alváshoz készülődtek. Egyáltalán nem bántuk a sok sétát, hiszen nyár van.