Nekünk van a legaranyosabb kertészünk, úgyhogy megérdemli, hogy kicsit írjak róla.
A kertészek hetente egyszer vagy kétszer jönnek. Elég nagy a kert, de leginkább füvet nyírnak, permeteznek vagy egy picit locsolnak. Tegnap pont esett az eső, de előtte legalább két hétig szárazság volt, a fű el is kezdett kisülni. Csodálkoztam, hogy mért nem locsolnak...kiderült aztán, hogy nem szabad! Tavaly helikopterről figyelték, hogy ki locsolja a kertjét, és akit rajta kaptak, azt bizony megbírságolták.Túl drága a víz.
Így hát a kertész nem locsol, viszont mindig van egy két kedves szava hozzánk. Egyszer segített behozni a babakocsit, és volt egy alkalom, hogy a gyerekek aludtak ő pedig olyan figyelmes volt, hogy mielőtt nekiállt volna füvet nyírni, megkérdezte, hogy nem fogja-e felébreszteni a gyerekeket a fűnyíró zaja.
Ma a legidősebb kisfiú nagyon álmos volt, de egyszerűen nem tudtam elaltatni, mert a család nem volt rá tekintettel, mindenki hangosan beszélt és egyfolytában csengetett valaki az ajtón. Egyszer csak kopogtattak. A kertész volt! Ő gondolt arra, hogy dél körül nem kéne csengetnie, olyan jól esett ez az apró figyelmesség!
Azért írtam róla ennyit, mert amióta itt vagyok sokkal jobban értékelem a figyelmes embereket, akik segítenek a munkámban nem pedig hátráltatnak, úgy hogy azt még észre sem veszik.