Ezen a héten véget ér az ovi, aztán a három éves kisfiú egész nap itthon lesz velünk. Nagy kihívás, mert nem könnyű egy három évessel. A mi kis három évesünk is rettentő makacs, sokat kell vele harcolni, nem múlik el nap harc, sírás, büntetés, alkudozás nélkül. 

Annál jobban élvezem a játékokat vele. Korához képest érett, a képzelete pedig nagyon élénk. A játékok többsége fejben zajlik le, csak elképzelünk valamit és ötletelünk, beszélgetünk róla. 

A legkellemesebb időtöltés mégis a parkban való kalandozás. Ma délután is elmentünk a közeli parkba, mert itthon kezdett kibírhatatlanná válni a helyzet. A parkban sem indultak zökkenőmentesen a dolgok, csapkodás, nyafogás, étel földre dobálása... majdnem kijöttem a sodromból, de aztán valahogy lecsillapodtak a kedélyek, elkezdtünk játszani. Kata az ikrekkel babázott, mi pedig az erdőben vadásztunk, kastélyok falain mászkáltunk és egy nagy, kivágott fa törzsén uzsonnáztunk. 

Talán már említettük, hogy a kis srác egyszer még remek gitáros lesz. A ma esti előadásában megénekelte, hogy szeret minket és a kistestvéreit. Ilyenkor bezzeg meg lehetne zabálni! 

Az elkövetkező hetek biztos nem lesznek könnyűek, de sok lesz a vidámság és a szeretet is.