A hetek gyorsan telnek, ez már a negyedik hét, hogy itt vagyunk. A gyerekekkel is egyre vidámabban telik az idő, ahogy egyre jobban megkedvelnek minket. Ma délután volt egy kis sírás-rívás, de négy óratájban már nagy volt a vidámság. Háromnegyed ötkor elvittük az ikreket a közeli parkba, amit mindannyian nagyon szeretünk, mindenki számára kellemesen telik ott az idő. Ha az ikrek fáradtak ott felfrissülnek, és nekünk is könnyebb a dolgunk. Kivesszük őket a babakocsiból, leülünk a fűben, ők pedig édesen elmászkálnak körülöttünk.
Hat óra tájban már majdnem minden kötelezettséget letudtunk, csak a felmosás hiányzott. Ekkor csengettek, egy jól öltözött idős úr állt az ajtóban. Mint rendes, dolgos család fogadtuk, Kata felmosó ronggyal, az apuka pedig éppen egy létrát tartott a kezében, ne kérdezzétek mért.
Az ikrek szökésnek eredtek, amíg az úr bemutatkozott - valamelyik szomszéd volt - és beljebb került a házba. Az apuka kicsit zavarban volt, minket is félreérthetően mutatott be, úgy mintha a lányai lennénk. Mi gyorsan fogtuk az ikreket és átvonultunk a másik szobába. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a mesében a három selyp lány; ha túl hangosan beszélünk, akkor szomszédunk meghallja az akcentusunkat és szegyből kiderül, hogy mi nem is családtagok vagyunk. Ami természetesen nem probléma, de az egész helyzet vicces volt, ahogy a szomszéd szobában halkan vártuk és elég hosszasan vártunk arra, hogy végre távozzon a váratlan vendég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése