Tegnap végre ide is megérkezett a nyár, volt vagy harminc fok és egy pár órán át komolyan tűzött a nap. A levegő viszont nagyon párás, de ennek köszönhetően a párás szóval bővült a szókincsem. Mindenki nagyon panaszkodott az időjárás miatt. Nekem viszont jól esett a napsütés és a meleg.
Az angolokat viszont elnyomta, álmosak, fáradtak voltak. A gyerekek is jó nagyot aludtak délben. Amíg ők szundítottak, Kata koronákat készített nekik papírból. Ébredés után mindenki megkapta a maga koronáját. A legaranyosabb a kis hercegnő volt, le se akarta venni, sőt még ma is koronában reggelizett! A lányok már csak tudják mi kell a jó élethez. :)

A tegnapi nap kudarca a túrós gombóc volt. Akármilyen szépen tálaltuk, a gyerekek rá sem akartak nézni, mert nem ismerik. Pedig igazán finom lett, biztosan ízlett volna nekik is. A tálalásról jutott még eszembe, hogy múlt héten elmentünk egy étterembe, ahol ettem egy levest. Kedves kis hely volt, és végre egy olyan étterem, ahol úgy terítettek, mint ahogyan azt az iskolában tanultuk. A leves csészében érkezett, ehhez illően consommés kanalat adtak hozzá. A bal oldalunkon couvert tányér is volt, az ételhez friss, finom magvas kenyeret szolgáltak fel. Szóval egy külön élmény volt a home made fish soup-om :) Itt egyébként tényleg rengeteg halat fogyasztanak az emberek. Szegény gyerekek is szinte csak halon élnek. Tudom, hogy egészséges, de én nem vagyok nagy hal párti, ők viszont úgy tűnik sosem unnak rá, egyszerűen imádják.