Furcsa, de kicsit ráuntunk a szép parkra az utca végén. Az elmúlt tíz napban szerintem mindennap jártunk ott, legtöbbször a gyerekekkel. Ma már nem szerettünk volna oda menni, különben is nagyon szép környéken lakunk, rengeteg erdős park van a közelben, még ha nem is mindegyik alkalmas arra, hogy babakocsival sétáljunk benne. 

Kinéztünk végül egy völgyet, ami csak 0,8 mérföldre van tőlünk és neki indultunk három gyerekkel, az iker babakocsival, egy ülőbabakocsival egy rollerrel egy plüss nyúllal és sok sok puffasztott rizzsel. 

Érdekes hogy a kerület közepén van egy farm négy tehénnel és néhány lóval. Emellett kellett elhaladnunk. A járdáról egy furcsa család almával etette a teheneket, ők is külföldiek voltak, és akkora kutyájuk volt, mint egy három éves gyerek. Ezt még én is érdekesnek találtam! :) 

Hamarosan megérkeztünk a völgybe, nagyon szép volt! Egy kis patak folyik keresztül rajta, a fák pedig hatalmasak és öregek, az út mentét virágzó bodza bokrok szegélyezik. 

A játszótéren találkoztunk egy magyar anyukával, akitől megtudtuk, hogy ha tovább megyünk az erdei ösvényen egy szép tónál lyukadunk ki. Ma már nem volt időnk odáig elmenni, de remélem hamarosan módot keríthetünk rá.

Hazafelé az ikrek már eléggé fáradtak voltak, úgyhogy a Bóbitát énekeltem nekik. Nem sok angolt dalt tudok egyelőre, a magyarok közül pedig mindig ez jut eszembe. Szerencsére a gyerekek nagyon szeretik, mindig megnyugszanak tőle, ma is bevált. Egyébként igaz, hogy kicsik, de nem szoktunk hozzájuk magyarul beszélni. az mégsem lenne helyes. Az pedig nekünk is csak a hasznunkra válik, ha sokat beszélünk angolul.