Már egy hete készülünk répatortát sütni. A hűtő tele van répával, plusz az elkészítés is gyors és roppant egyszerű. Csak az alkalmas időpontra vártunk, ami ma végre elérkezett. Ma délelőtt az ikrek az anyukával iker klubba mentek, a legidősebb kisfiú pedig bölcsibe jár délig. Gondoltuk gyorsan összedobjuk a tortát utána pedig még lesz időnk filmet is nézni, vagy a szép napos kertben ücsörögni.
A tészta gyorsan el is készült, kicsit izgultunk a sütőpor miatt, de örültünk, hogy milyen ügyesek vagyunk, még csak fél 10 és a torta bekerül a sütőbe. De sajnos előre örültünk, ezért pórul is jártunk. A konyhában mindig történik valami... most a torta forma történt. Ugyanis lejár az alja, amit észre is vettünk még időben, de mikor kinyitottam a sütőt, hogy gyorsan berakjam a tortát, zutty a forma alja leesett a tészta pedig szétterült a kövön és a lábtörlőn. Anyuka épp akkor ért haza, hogy felvegye az ikreket és induljanak. Nem jött be a konyhába, örültünk, hogy nem veszi majd észre a kis balesetünket. Gyorsan, mosolyogva beraktuk az ikreket az autóba, mintha mi sem történt volna. De nem kerülhettük el az elkerülhetetlent, az ikrek cuccait nagy igyekezetünkben nem készítettük ki az előszobába, úgyhogy azért vissza kellett mennie a konyhába. Megpillantotta a répadarabos masszát a földön, furcsán nézett, de szerencsére nem volt mérges, vagy nem mutatta ki. Ő sietett, mi meg mentettük a menthetőt, bekevertünk egy új adagot és ezúttal a tepsit használtuk tortaforma helyett. Mindegy végül is a cake lehet torta vagy süti is. ;)
A megmentett torta süti kisült és finom lett. A nagyobb fiútól nagy dícséretet kaptunk, a kisebb fiú pedig csak úgy falta befelé a süteményt. :)
:D all well that ends well...
VálaszTörlésMost találtalak titeket, én North Finchley-ben vagyok au pair. Ha van kedvetek találkozhatnánk, barangolhatnánk együtt Londonban. :)
VálaszTörlés