A mai nap senkinek sem volt egyszerű, több akadály gördült ma elénk, de kezdem az elejétől.
A napot a British Múzeumban kezdtük úgy dél körül. Kellemes volt, érdekes volt, de három óra fele már éhesek voltunk, úgyhogy abbahagytuk a múzeumozást, hogy valami élelem után nézzünk. Ez már nem ment olyan könnyen. Egyre távolabb kerültünk a múzeumtól, már a Covent Gardennél jártunk, ahol a szokásosnál is nagyobb tömeg volt, az utcán. Nem sokkal később láttuk, hogy éppen meleg felvonulás van a belvárosban. A felvonulás pont keresztezte az útvonalunkat, ez meggyorsította az étterem választást, végre nagy nehezen eldöntöttük, hogy a Pizza Hutban együnk. Kellemes meglepetés volt a hely. A felszolgálók kedvesek voltak, az étel finom volt, ráadásul a saláta bár ingyenes volt. Bő választék volt különböző friss zöldségekből és salátákból.
Egyedül a desszertre nem szabadott volna hagyni, hogy rábeszéljenek. A fagyi készítő csoda automata nem érte meg az árát, de mindegy ezt is kipróbáltuk.

Gondoltuk jó lenne ha folytatnánk a National Galleryben tett látogatásunkat. Ezzel csak egy probléma volt, mégpedig, hogy a Trafargal tér volt a melegfelvonulás és parádé központja. Kellemetlen volt áttörni a tömegen, a földön törött üvegek hevertek, rendőrök irányították a forgalmat, alkohol szag volt, sok volt a széttört üveg néha pedig egy szirénázó mentő autó száguldott el mellettünk.
A múzeum ennek a tökéletes ellentéte volt. A vastag falakon nem hallatszott be a kinti zaj, a termek hűvösek voltak és szinte teljesen üresek, mert már csak 40 perc volt a zárásig. A meglévő körülbelül fél órában Rembrandt és kortársai festményeiben gyönyörködtünk.

Ma este is babysitterkedünk, ezért igyekeztünk volna haza, de a fél órás útból másfél óra kerekedett. A metró ugyanis két megálló után elakadt, bár nem szállítottak le róla minket. Majdnem negyed órát vártunk, mire még mindig nem indult el a szerelvény, így hát önként leszálltunk róla. A hangosbemondóban sűrű elnézéseket kértek és a 24, 29-es buszokat ajánlották. Ezek a buszok viszont a felvonulás miatt csak nagy késésekkel jártak. A buszmegállóban ácsorogtunk egy újabb negyed órát, majd visszamentünk a metróhoz. Egy rendőrtől kértünk segítséget, de ő semmit sem tudott. Magunkra hagyatkozhattunk csak, mert az anyuka sem vette fel a telefont, később a föld alatt pedig már térerő sem volt. Lementünk egészen a vonatokig, ahol végre találtunk egy dolgozót, aki útbaigazított minket. Egy átszállással végre haza értünk.

Viszont itt sem fogadott rózsás helyzet minket. A szülők kapkodtak, a szomszéd gyerek megdobta tojással a házat (nem bír magával az a gyerek, múltkor motorral nekiment a másik szomszéd kerítésének és kitörte azt) a legnagyobb fiú nyűgösködött, hogy anya és apa itthon hagyja, a kisöccse pedig belázasodott.
Ez volt hát a várva várt hétvége, még jó,hogy két pihenő napunk is van ;)