Ma éles torokfájásra ébredtem, és kicsit a fejem is fájt…jajj neee, hiszen ma van az első szabadnapunk…Hiába, nem vagyok én ehhez az esős-szeles időhöz szokva így június közepén…de majd idővel akklimatizálódom. Végül egy forró tea enyhítette a fájdalmam, és a kedvem is sokkal jobb lett. Délelőtt metróra szálltunk és bementünk London belvárosába. Eszter azt ígérte, hogy a közlekedésről egy külön blogbejegyzést ír, úgyhogy én csak annyit írok róla, hogy vicces volt találomra felpattanni az egyik metróra és szerencsésen telibe találni a megfelelőt…J Utunk a Covent Garden-hez vezetett. Az idő ragyogó volt, a nap sütött, éppen egy városi sétához való. Aztán később természetesen eleredt az eső… furcsálltam volna, ha nem esik. A Covent Garden egy régi piac, melyet több kisebb utca határol. Boltjairól, kézműves vásárjáról híres, no meg az utcai artistákról, bűvészekről, akik folyamatosan szórakoztatják az arra járókat. Nem mellesleg, ezen a helyen forgatták a My Fair Lady című musicalt, mely az egyik soha meg nem unható kedvencem. És valóban felismerhető a színhely. A nagy ódon oszlopok, ahol a szegény virágáruslány először feltűnik… A Covent után megnéztük a királyi parkot, és a palotát, de csak messziről, mert megérkezett a zuhogó eső, ami elől a National Gallery -ba menekültünk. Ez a múzeum, mint majdnem minden múzeum Londonban, teljesen ingyenes, úgyhogy nagyon sok a turista…Gyönyörű, eddig csak albumban látott alkotásokat láttunk testközelből. A kedvencem Monet. Másfél óra után beláttuk, hogy jobb lesz visszajönni valamelyik hétvégén, és folytatni a múzeumozást. Minden képnél megállni, leülni és végig beszélgetni…fantasztikus. De fárasztó. Így hát hazamentünk, még útba ejtettünk egy kedves kis vendéglőt a sarkon, és megünnepeltük az első hétvégénket az Egyesült Királyságban. Egy hét...és mennyi miden történt. Így végződött ez a nap.