Este van már, késő este, a gyerekek édesen alszanak a szobájukban, a ház csendes, hosszú nap van mögöttünk: ez volt az első igazi munkanapunk. Vasárnap a kora reggeli órákban szerencsésen , és boldogon értünk földet. A repülés- Eszter szerint gyorsan elszállt :D- számomra külön élmény volt, hiszen ezelőtt még nem volt benne részem. Fantasztikus látni madártávlatból, az országot. Budapestet, a Fertő-tavat. Valahogy akkor ez jutott eszembe: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Aztán már csak hófehér felhőket láttunk, melyek Anglia fölé közeledve lassan szürkébe fordultak. 

Az apuka értünk jött a reptérre, ahonnan alig fél óra alatt értünk London egyik kertvárosi kerületébe, ahol a család lakik. Nagyon barátságos hely, szép, kanyargós utcák, végig tipikus londoni sorházakkal. Van egy gyönyörű park is a közelben, ma már el is mentünk oda a gyerekekkel. És igen, a gyerekek! Amikor beléptünk az ajtón, az ikrek ott játszottak a szőnyegen és alig pár perc múlva már a karjainkban voltak. Csak néztek nagy szemekkel, kik lehetnek ezek a kedves idegenek. :D Aztán előbújt a harmadik gyermek is, aki eleinte félénken az anyukájához bújt, de később már bátran játszott és beszélgetett velünk. És ma rajzolt is nekem. Azt mondta, hazavihetem. J

Még vasárnap ismertették velünk a tennivalókat, az ikrek és a kisfiú napirendjét, elvittek minket a bölcsibe, és körbevezettek minket a házon. Annyi információt kaptunk, hogy sokszor még most is bogozom a szálakat, de elvégre még csak az első napon vagyunk túl, hamarosan bele fogunk jönni! A gyerekek tündériek, az ikrek nagyon édesek. Jönnek-mennek a lakásban, beszélgetnek a maguk babanyelvén, és mindig mosolyognak. A nagyobbik kisfiú is nagyon aranyos, és szeret beszélgetni. Még sosem evett palacsintát, úgyhogy ma sütöttem neki. Sajnos nem túl jó evő, tehát sikernek könyvelem el, hogy megette, és ízlett neki.:) 

Ma délelőtt elmentünk egy babafoglalkozásra az ikrekkel. Ahogy véget ért a program, és kitoltuk a babakocsit a bölcsiből, egy kicsit magyarul is beszélgettünk Eszterrel…hirtelen megszólított minket egy fiatalember: Á, tudtam én, hogy ti magyarok vagytok!  Egy pillanatig haboztunk, majd végre leesett, hogy mi is történt. Elmondta, hogy már rég óta ott dolgozik a bölcsödében. Örülünk, hogy találkoztunk vele. Ennek mindig van egy feelingje, amikor kint összetalálkoznak az egy helyről valók…J Ma munka után felfedeztük Eszterrel a közeli parkot. Leültünk egy hatalmas mamutfenyő alá egy padra, és élveztük a csendet, és nyugalmat. J Bizony sok a tennivaló, de nagyon élvezzük. Most már ideje pihennem, próbálok hamarosan újra írni, addig is mindenkinek a legjobbakat, legszebbeket!